Kiállítás Semmelweis Ignácról

Semmelweis Ignác Fülöp alakját, felfedezését mutatja be a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (SOM) „Semmelweis Ikon” elnevezésű kiállítása, amely egyben kitér arra is, hogyan változott meg az orvos munkásságának megítélése az elmúlt másfél évszázadban. A bemutató aktualitását az adja, hogy Semmelweis életművét 2013 júniusában az UNESCO Nemzetközi Tanácsadó Bizottsága a Világemlékezet részévé nyilvánította.

A tárlat elsősorban Semmelweis kultuszának bemutatására helyezi a hangsúlyt. Az orvos életéről készült filmek részletei mellett innovatív módon ismerhetik meg a látogatók Semmelweis felfedezésének jelentőségét, valamint bemutatnak róla készült festményeket, korabeli orvosi és szülészeti eszközöket és kéziratokat is. A kiállítás arra a kérdésre is keresi a választ, hogy miként bontakozott ki Semmelweis életének tragikuma – a döblingi elmegyógyintézetben halt meg -, mennyiben voltak felelősek érte kortársai vagy éppen ő maga.

A tárlat a SOM Apród utcai épületében, Semmelweis szülőházában nyílt, ahol hamvait is őrzik. A kiállítást a magyar-olasz évad keretében decemberben a Római Magyar Akadémián is bemutatják, valamint a tervek szerint Párizsba is elviszik jövőre, az UNESCO-díj tiszteletére szervezett Semmelweis Világkongresszus keretében.

Semmelweis Ignác elsőként jött rá arra, hogy az orvos kezén, illetve a vizsgálati eszközökön lévő baktériumok miatt megfertőződhet a beteg, ami akár halálos fertőzéshez is vezethet. Az orvos 1847 tavaszán tárta fel a fertőzés mechanizmusát, de ezt csak 1859-ben publikálta a magyar és a bécsi Orvosi Hetilapban. Fő műve 1861-ben német nyelven, Pesten jelent meg A gyermekágyi láz kóroktana, fogalma és megelőzése címmel. Semmelweis korában 10-18 százalék között volt a gyermekágyi láz halálozási aránya, amelyet a felfedezésének köszönhetően egy százalékra tudtak visszaszorítani.
A teljes hagyatékot, a németül és magyarul megjelent publikációkat, leveleket a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum őrzi és gondozza.