Az egyetem Baráti Körének idei első találkozóján elhangzott két előadásban múlt és jövő, a tisztelgő emlékezet és a tudomány utópisztikusnak tűnő csúcsai tárultak elénk, s rövidesen a kör honlapján részletesen is tanulmányozhatóak lesznek.
Elsőként dr. Anderlik Piroska „Emlékezés Preisz Hugóra, egyetemünk egykori rektorára” címmel, rendhagyóan a tudós emlékezetének gondozásáról beszélt, hiszen róla magáról röviden emlékezni lehetetlen. Rumai Preisz Hugó (Ruma, 1860. szeptember 21. – Budapest, 1940. július 5.) orvos, állatorvos, bakteriológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Tudományos érdemei elismeréseként 1918-ban magyar nemességet szerzett, ekkor vette fel a rumai előnevet. A korszerű magyarországi bakteriológiai kutatások alapjainak megteremtője, intézményi hátterének megszervezője volt. Jelentősebb humánbiológiai és állatorvosi vizsgálatai a gümőkór, az álgümőkór kórokozóira, a baktériumok élettani jelenségeire és a bakteriofágiára irányultak. Négy évtizeden keresztül, 1891 és 1931 között volt a Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola, illetve a Pázmány Péter Tudományegyetem bakteriológiai intézeteinek vezetője, tanszékvezető egyetemi tanára.
A Budapesti Tudományegyetemen szerzett orvosi oklevelet 1885-ben, ekkor az egyetem Kórbonctani Intézetének gyakornoka, majd még ugyanabban az évben második, 1887-ben első tanársegéde lett. 1888-ban az Igazságügyi Orvostani Intézethez került, mint első tanársegéd. 1889–1890-ben már a II. számú Sebészeti Klinikán tevékenykedett, s a tanév végén sebészi oklevelet szerzett.
A Földművelésügyi Minisztérium országos bakteriológiai intézet felállítását tervezte, ezért 1890–1891-ben külföldi tanulmányútra küldték Preisz Hugót, aki németországi, belgiumi és franciaországi kutatóintézeteket és laboratóriumokat keresett fel tapasztalatszerzés céljából (Drezda, Berlin, Brüsszel, Lyon, Montpellier, Párizs). Hazatértekor, 1891-ben megbízást kapott az Állatorvosi Akadémia (1899-től Magyar Királyi Állatorvosi Főiskola) bakteriológiai intézetének vezetésére. 1906-ig állt az intézet élén, ezzel párhuzamosan 1894-ben a bakteriológia nyilvános rendkívüli tanára lett, 1895 és 1906 között pedig a bakteriológia tanszékvezető nyilvános rendes tanáraként végzett oktatómunkát. 1896-tól tagja volt az orvosszakértői ügyekben eljáró Igazságügyi Orvosi Tanácsnak.
1906-ban tért vissza a Budapesti Tudományegyetem orvosi karára, s 1931-es nyugdíjazásáig a bakteriológia, 1914-től 1931-ig az általános kór- és gyógytan nyilvános rendes tanára volt. Egyidejűleg 1906 és 1931 között az e tanszékekből álló Általános Kórtani és Bakteriológiai Intézet igazgatói posztját is betöltötte. 1912–1914-ben az orvosi kar dékáni, az 1926/1927-es tanévben pedig a tudományegyetem rektori feladatait is ellátta.
Preisz Hugót 1940-ben bekövetkezett halála után a Pázmány Péter Egyetem aulájában ravatalozták fel a Szerb utcában, és felesége 1958-as haláláig a Fiumei úti sírkertben nyugodott. Ezután hamvait hitvesével közös sírban Farkasréten temették el, sírja eredeti köveivel fedve. 1985 szeptemberében összedőlt sírt találtak a kegyeletüket leróni szándékozók, melyet hallgatók állítottak helyre, s Alföldi Zoltán, Balázs István és Szeri Ilona koszorúzták meg. 1989-ben üresen állott a sír helye a látogatók előtt: a sír lejárt, a köveket pedig ellopták vagy eladták. A sírra fakereszt került, s 2009-ben a SZIE történészei is állítottak egy fejfát, 2004-ben a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította, 2012 áprilisában a Nemzeti Sírkert része lett, majd november elsejére megújult Preisz Hugó nyughelye. Anderlik professzor még elmondta: Preisz Hugó születésének 175. évfordulóján koszorúzzák meg a tudós sírját.
A második igen gazdag előadás A jövő sebészetéről, s egyben a sebészet múltjáról is szólt. Dr. Sándor József sebész szakorvos, egyetemi tanár, a Kísérletes és Sebészeti Műtéttani Intézet tudományos szaktanácsadója. A laparoszkópos sebészet hazai úttörője, közel öt évtizede a Semmelweis Egyetem oktatója, és – Monos Emil professzor szavaival élve – a tudomány utazó nagykövete térben és időben. Több száz tudományos előadást tartott nemzetközi kongresszusokon és a világ számos országának vezető egyetemén. Tanulmányokat közölt nemzetközi és hazai folyóiratokban. Munkásságának elismeréseként 2000-ben az Amerikai, 2010-ben pedig a Japán Laparo-Endoszkópos Társaság választotta tiszteletbeli tagjává. Sándor József professzor előadásában bemutatta a laparoszkópos sebészet rövid történetét és az abból mára kifejlődött robotsebészetet és telemetrikus (távvezérelt) sebészetet. A laparoszkópos technológia alapvető előnye, hogy a műtétet végző team a műtéti területet képernyőn látja, ennek eredményeként részletgazdag, nagyított képet kap a műtét helyszínéről. Beszélt a Da Vinci robotsebészeti rendszer által fokozható emberi, manuális képesség útján megvalósulható távsebészetről, a robot vizitről, Penelopéról, a robot- műtősnőről, a méhen belül, az élő magzaton végzett műtétekről, a természetes testnyílásokon keresztül történő beavatkozásokról, a beteg saját sejtjeit szöveti vázra ültetve előállított pót-szervekről, hibernációról, stentekről, természeti katasztrófák, háborús sérültek robotokkal történő kimentéséről és az űrsebészetről.
A sebészet, a szervátültetés története a távoli múltba nyúlik vissza. Kiemelkedő sebész-egyéniségek nevét és tevékenységét megőrizte az utókor. Középkori festmények – Szent Koronánk motívumai is – örökítik meg az Égei tenger mentén élt és tevékenykedett Szent Kozma és Damján (ikertestvérek) műtétjét, amint egy elüszkösödés miatt eltávolított láb helyére az éj leple alatt a temetőből elcsent lábat ültettek át. Csak a világosságra érve derült ki, hogy a donor-láb mórtól származott, míg a recipiens fehér ember volt.
1846. október 16-án Bostonban indult el az új világ, az első olyan műtéttel, amihez a beteget elaltatták, hiszen addig a sebészeti beavatkozások velejárója volt a hatalmas fájdalom. A modern sebészet kialakulásában múlhatatlan érdeme van Semmelweis Ignácnak az aszepszis gyakorlatának megvalósításával. A szervtranszplantáció terén mérföldkövet jelentett 1954-ben Bostonban Murray, egypetéjű ikrek között végzett sikeres vese transzplantációja. Ezt követően óriási fejlődésnek indult a veseátültetés mellett más szervek átültetése is. 1967-ben végezte Starzl az első sikeres máj transzplantációt. A sebészet új korszakát jelentő, első laparoszkópos epehólyag-eltávolítást Erich Müche végezte Böblingenben, és ezzel megindult az eljárás térhódítása az egész világon.
A laparoszkópia vagy kulcslyuksebészet nagy előnye, hogy nem igényel nagy vágásokat, kevésbé megterhelő a beteg számára, rövidebb a kórházi tartózkodás, hamarabb visszatérhet otthonába és munkahelyére.
A videoendoszkópia megjelenésével a bőrmetszések centiméternyire zsugorodtak, és a jövő sebészei még tovább merészkednek: megjelent a heg nélküli sebészet igénye. A vágás nélküli sebészeti műtét a nem is olyan távoli jövő egyik operációs technikája, ahol az ember természetes testnyílásain keresztül jutnak el a beteg területhez.
Ennek az eljárásnak az a lényege, hogy a testen nincs műtéti nyom, mert a beavatkozás a természetes testnyílásokon keresztül történik. A módszer várhatóan ugyanúgy forradalmasítja a sebészetet, mint az 1990-es évek elején elterjedt laparoszkópia.
Először Dél-Amerikában, 2007. májusában végeztek transvaginalis epehólyag-eltávolítást. Ezzel a technikával már több ezer esetben végeztek műtéteket, ilyen volt – az előadás képein is látott – a szájon keresztül eltávolított féregnyúlvány műtéte.
Ezzel lassan eltűnnek a határok a medicina különböző szakterületei között.
A hibernáció a téli álmot alvó állatok jellegzetessége: a sarki hörcsög szervezetének adottságait kutatják az aneszteziológia módszereinek fejlesztésére. Ezen állatokban a testhőmérséklet igen alacsony szintre esik anélkül, hogy károsodna a szervezet, amit a felébredés utáni normális állapot is bizonyít. Rövidesen a hibernáció szimulálása is realizálódhat a tudomány számára. Kimeríthetetlen távlatok nyílnak a sebészet előtt.
2018. május 17-re datálták az első űrhajó elindulását 400 millió kilométerre: a Marsra. Ez az űrutazás a sebészek számára is kihívást jelent. Ma úgy látjuk ez az időpont túl korai, de az ember űr-utazása megvalósítható. A lehetséges, korábban sohasem létezett problémák megoldásánál Einsteint idézte Sándor professzor: a képzelet több, mint a tudás!
Urbán Beatrice
