Szabadságvágyat, hazaszeretet, nemzeti összetartozást és hősiességet, másrészről orvosként betegellátást, valamint a rászorulók megsegítését jelenti 1956, amelyhez hozzá kell, hogy járuljon az erkölcsi és szakmai tartásunk, az együttgondolkodás, az együttérzés, valamint a szolidaritás – összegezte dr. Gál János klinikai rektorhelyettes a forradalom üzenetét a TF udvarán rendezett egyetemi megemlékezésen.

Mint mondta, 1956-ban több mint 14 ezer orvost tartottak nyilván az országban, kevesebb mint ötven százalékuk dolgozott a fővárosban. A medikusok száma abban az évben közel ötezer  volt.  A rendkívüli helyzetben a kórházak zavartalan működtetése komoly erőfeszítést jelentett a szakemberek számára – mondta a rektorhelyettes.

Dr. Gál János emlékeztetett arra, hogy a forradalom idején a Semmelweis Egyetem leginkább a sürgősségi ellátásából vette ki a részét, az orvosok és az orvostanhallgatók szinte megszakítás nélkül szolgálatban voltak, gyakorolták a hivatásukat, a legnagyobb embertelenségben is emberek tudtak maradni. Külön kiemelte dr. Lehőcz Veronikát, aki mentőorvosként lőttek meg, és ezért élete hátralévő részét tolószékben töltötte.  Megemlékezett azokról is, akik életük árán mentettek sebesülteket. Köztük Rónafalvi Ödön mentő-orvossegéd és Kecskés Sándor mentőápoló, akik a MÁV kórházba akartak egy sebesülteket szállítani, de a járművük tűzharcba került, és meghaltak. 

Kitért arra: dr. Orovecz Béla, az Országos Mentőszolgálat akkori főigazgatója 1954-ben hozta létre a rohamkocsi-szolgálatot, és a forradalom idején a légoltalmi pincerendszerben beindította a pincekórházat. Dr. Felkai Tamás érdemeit is kiemelte, aki bevezette a helyszíni reanimációt, a helyszíni anesztéziát és a vénabiztosítást.

A rektorhelyettes Hegedűs István szobra mellett állva felidézte a válogatott öttusázó, edző élettörténetét, aki 32 évesen, 1956 október 24-én az utcán kapott halálos lövést, amikor az uszodába indult, hogy edzést tartson a tanítványainak. Az ’56-os hősök példamutatása, erkölcsi tartása mutasson példát számunkra is a mindennapokban – zárta beszédét dr. Gál János.

A Magyar Öttusa Szövetség nevében Pécsi Gábor, korábbi főtitkár emlékezett Hegedűs Istvánra, „Fityulára”, aki kötelessét teljesítette a forradalom idején is, hiszen tanárként teljesen természetesnek vette, hogy a harcok ellenére mennie kell az uszodába. Hangsúlyozta: Hegedűs István példakép, és a mai napig a példaképekre alapozzák az öttusázók nevelését.

A megemlékezésen részt vett Hegedűs István lánya, Hegedűs Andrea is. A Semmelweis Egyetem vezetősége és munkatársai nevében a szobornál koszorút helyezett el dr. Gál János rektorhelyettes és dr. Radák Zsolt, a TF megbízott dékánja, a Testnevelési és Sporttudományi Kar nevében dr. Hamar Pál oktatási dékánhelyettes és Szögi Melinda hallgató, a Főpolgármesteri Hivatal nevében dr. Mitnyan György főtanácsos, a Budapest-Hegyvidéki Önkormányzat nevében Gilicze Zoltán az Oktatási és Közművelődési Iroda vezetője és Gonda Attila közművelődési referens, Józsefváros Önkormányzatának Humánszolgáltatási Bizottsága nevében Zentai Oszkár elnök, a Magyar Öttusa Szövetség nevében Németh Ferenc olimpiai bajnok és Ferdinandy Géza világbajnok, a Magyar Orvosi Kamara nevében dr. Éger István elnök, a Semmelweis Érdekvédelmi Szövetség és Közalkalmazotti Tanács nevében Szombathy Márta és Bárkovits Sarolta,  a Semmelweis Egyetem hallgatóinak nevében Szécsényi-Nagy Balázs EHÖK elnök és Deák Bence Tamás ÁOK-HÖK elnök, illetve Vágó Levente TF-HÖK alelnök.

A koszorúzás után a Testnevelési és Sporttudomány Kar munkatársai által szervezett kulturális programmal zárult a megemlékezés.

Az 1956-os megemlékezés az idei évtől minden alkalommal más egyetemi helyszínen kerül megrendezésre.

T-Sz.Sz.