Első alkalommal adtak át aranydiplomákat önálló kari ünnepség keretében a SE Fogorvostudományi Karon. Az ünnepi szenátusi ülésen 38 egykori fogorvos hallgatót köszöntöttek.
Dr. Gál János klinikai rektorhelyettes az ünnepségen úgy fogalmazott: nemcsak azokat tekintik mestereiknek, akik az egyetem falain belül professzor emeritusként, nyugdíjasként oktatnak, hanem azokat is, akik az elmúlt ötven évben a végvárakon teljesítettek szolgálatot. Nagyon nagy tisztelettel köszöntjük Önöket, és a tiszteletünk nemcsak a Semmelweis Egyetemhez való kötődésük miatt van, hanem az elmúlt 50 évben mutatott példamutató magatartásukért, életükért, amit az összes magyar fogorvosnak példaként állítottak – mondta a jubilánsoknak a rektorhelyettes.
Dr. Fejérdy Pál, a SE Fogorvostudományi Kar dékánja arról beszélt, hogy az ünnepeltek fontos szerepet játszottak a jelenünket létrehozó múlt formálásban és építésében. Mint mondta, az ünnepi ülést azért szervezték, hogy kifejezzék elismerésüket és köszönetüket azoknak, akik sok évtizedes odaadó oktató-, gyógyító-, kutatómunkájukkal öregbítették az egyetem jó hírét itthon, illetve a nagyvilágban, átadva hivatásuk nagyszerűségét gyermekeiknek, unokáiknak. Megköszönte nekik azt a munkát is, amit a magyar lakosság fogászati egészségi állapotának javításáért tettek és tesznek mai napig.
Szavai szerint az 1962-ben végzettek lezárt határok között, a gondolatokat is cenzúrázni akaró rendszerben kezdték gyakorolni a fogorvosi hivatásukat, példát mutattak az empátiára, a tudomány tiszteletére, a hivatás szeretetére. Akkoriban – a háború után – nemcsak szakmai tudásra, hanem nagy munkabírásra is szükség volt. Az elmúlt 50 év a fogászatban nagyon izgalmas volt, szinte minden megváltozott, csak egy nem: mindenkit a beteg üdve, a páciensek gyógyítása érdekel – tette hozzá.
Pál apostol egyik levelére utalva zárta beszédét: a jó harcot megharcolták, a pályát végigfutották, a hitet megtartották. Kívánom, hogy ki-ki hite szerint részesüljön az igaz élet koronájából – hangsúlyozta.
A jubilánsok nevében Fábián Tibor emeritus professzor, a Fogpótlástani Klinika volt igazgatója beszélt, aki azt mondta, életük egyik legszebb és egyben legnehezebb időszaka volt az egyetem. Az az öt év – fogalmazott – olyan baráti társasággá kovácsolta őket, hogy kapcsolatuk egymással azután is megmaradt, hogy szétszóródtak az országban és a világban. Az aranydiploma átvétele nemcsak a visszaemlékezés ideje, hanem ami talán még fontosabb, a köszönetnyilvánításé. Köszönet az Alma Maternek és elsősorban azoknak az oktatóknak, akik az öt év alatt jól képzett fogorvosokká neveltek bennünket – fűzte hozzá, majd a professzor megemlékezett a már elhunyt oktatókról és egykori évfolyamtársakról.
T-Sz.Sz.
