A karoktól kapott előzetes adatok szerint várhatóan több mint 720 új külföldi hallgatója lesz az egyetemnek a 2012/13-as tanévben. Mindez azt jelenti, hogy csaknem minden negyedik gólya külföldi. A Semmelweis Egyetemen összességében is csaknem 25 százalékot tesz ki a nemzetközi programban részt vevő hallgatók aránya. Hatvannégy országból érkeznek ide a diákok; számos közülük kiemelkedő eredményeket ér el, s nemcsak a tanulmányi eredmények terén.
Az Olaszországból érkezett, Rómában, Perugiában és Milánóban nevelkedett Matilde Sassani nemcsak az Általános Orvostudományi Kar most már harmadéves hallgatója, hanem hivatásos balett táncos is. A milánói Scala balettiskolájában, majd Nagy-Britanniában tanult, Londonban, de táncolt a zürichi balett-társulatban is. A balett iránti szenvedélye hozta Budapestre is, a Magyar Nemzeti Balett társulatában kezdett dolgozni. Azonban egy nukleáris fizikus és egy neuropszichiáter lányaként már rég tudta, hogy a művészet mellett tudományos irányba is szeretne tanulmányokat folytatni. Mint mondja, mindig is csodálta édesanyja képességét, ahogy segít másokon, s részben ezért döntött úgy, hogy orvostudományi területen tanul tovább. A Semmelweis Egyetemet praktikus okokból választotta, hiszen akkor már Budapesten élt, a nemzetközi hírnév, a gyakorlat-orientált oktatás, s a multikulturális közeg aztán végképp meggyőzte arról, hogy itt a helye. Egy idő után azonban a tanulmányok miatt kénytelen volt felhagyni a professzionális táncolással. „Az egyetem egész ember kíván. A másodévben annyira sűrű lett az órarendem, hogy már nem tudtam összeegyeztetni a két dolgot, így választanom kellett” – mondta. Mindez azonban nem történt hiába, Matilde egyike annak a két külföldi hallgatónak, aki bekerült a Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Programba.
A Japánban született Leesa Parkison egy újságcikkben olvasott először a Semmelweis Egyetemről, még a középiskola utolsó évében, végül egy kisebb kitérővel érkezett ide: először környezeti tudományokkal kapcsolatos tanulmányokat folytatott. Aztán mikor felismerte, hogy az orvostudományt szeretné hivatásának, jelentkezett a Semmelweis Egyetemre. A 2011-es földrengés után nem sokkal hagyta el Japánt. „Japánban viszonylag gyakoriak a földrengések, szóval először csak azt gondoltam, itt egy újabb. Hamarosan azonban felismertem, hogy itt most másról van szó, annak ellenére, hogy a mi lakhelyünk nem tartozott a legsúlyosabban érintett területek közé. A televízió be volt kapcsolva, miközben rengett nálunk is a föld, minden csatorna a cunamiról szóló hírekre váltott” – emlékszik vissza Leese a tragikus eseményekre.
A körülbelül négy éve kerekesszékben élő lány Japán mellett sok időt töltött az Egyesült Államokban, érdekes módon azonban Magyarországon érzi a leginkább otthon magát. „Magyarország egy szép egyensúlyt képez Japán és az USA között” – fogalmaz. Leese júniusban fejezte be az első évet a Semmelweis Egyetemen. Mint kiemeli, különösen elégedett azzal, hogy már ebben a kezdeti szakaszban sok a gyakorlat, s a bonctermi órákon első kézből kapnak ismereteket az emberi test felépítéséről. Ez különösen értékelendő Japánból nézve, ahol soha nincs elegendő test az orvostanhallgatók oktatása számára. Leesa a klinikum és a kutatás iránt is érdeklődik, elsősorban a gyermekgyógyászat és az immunológia vonzza.
Leesa azt mondja, jó tapasztalatai vannak az emberek segítőkészségével kapcsolatban, s ő is könnyen teremt kontaktust, így nagyon függetlennek érzi magát Budapesten. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy sosem szabad feladni, nagyon bízik a fejlődésben, s abban, hogy nem kerekesszékhez kötve kell leélnie az életét. DP, V-G. G.
Forrás: Semmelweis Egyetem újság júniusi száma
