A Semmelweis Egyetem Levéltára jövőre lesz húsz éves. Dr. Molnár László a kezdetektől irányítja az intézményt, azonban véletlenek sorozata sodorta erre a pályára. A levéltárvezető úgy látja, a levéltárnak még annyi terve, feladata van, hogy az bőven kitart akár a nyugdíjazásáig is.
Dr. Molnár László és a Semmelweis Egyetem kapcsolata 1992-ben kezdődött. A történelem szakos egyetemista a tanára, dr. Szögi László javaslatára választotta szakdolgozati témájának az itteni iratanyag egy részének a feldolgozását. Mire a dolgozat elkészült, éppen létrejött a levéltár és szinte adódott, hogy ő lehetne, akivel elindítják a munkát. Tizenkét évig a Központi Könyvtár berkein belül működött az intézmény, de 2005-ben önállóvá vált. Ezzel új fejezet kezdődött a levéltár életében, ekkortól lett saját költségvetésünk is – idézte fel.
Molnár László ferencvárosi munkáscsaládból származik és eredetileg ötvösnek tanult egy képzőművészeti szakközépiskolában. Aztán mégsem ezen a vonalon akarta folytatni, hanem elhatározta, hogy a bölcsészkarra jelentkezik. A váltás nem volt egyszerű, többszöri próbálkozásra vették fel a történelem szakra, ahonnan az ominózus szakdolgozat vitte a levéltárosi pályára.
A levéltár mára – a TF-részleggel együtt – több mint hatszáz iratfolyóméter dokumentumot gyűjtött össze, és mivel az egyetemnek nincs múzeuma, tárgyi emlékeket is őriz. Hőgyes Endre injekciós tűje egy aukcióról került hozzájuk, de van itt egyebek mellett régi orvosi táska, egykori szenátusi szavazóurna, korábbi évtizedekből származó rektori és dékáni láncok és az egyetemi orvoskar első pecsétnyomója is a levéltárban található.
A legrégebbi dokumentumok 1770-ből származnak, azóta gyűjti az orvosi kar a különböző hallgatói nyilvántartásokat. A több százéves könyvek gyakran jobb állapotban vannak, mint a néhány tízéves anyagok, mivel akkor még jobb minőségű papírt készítettek – mondta el a régi fóliánsokat lapozgatva Molnár László.
Talán kevesen tudják, de a levéltár száz doboznyi Szentágothai iratanyagot is őriz, ami az örökösök révén került hozzájuk. Ezek közt intézeti iratok, kutatási dokumentumok, MTA és szerkesztőbizottsági anyagok, illetve kéziratok találhatók. Érdekesség, hogy a levéltár az egész anyagot meghagyta abban a rendben, ahogyan annak idején azokat Szentágothai János tartotta.
A levéltárban több mint kilencezer fotó is van. A gyűjtemény vegyes, vannak benne családi hagyatékokból származó és az egyetem történetéhez kapcsolódó képek egyaránt. A levéltárvezető Magyary-Kossa Gyula orvostörténeti képgyűjteményét emelte ki, amely ugyancsak hagyatékként került az akkor még a tudományegyetemhez tartozó orvoskar birtokába.
Az intézményben rendszeres a kutatóforgalom. Leginkább családtörténet után kutatnak, de egyre gyakoribb a tudományos célú kutatás is. A közelmúltban már a második doktori disszertáció készült el az itteni anyagra támaszkodva A sebészképzés és a sebészet története 1686-1848-ig címmel. A kutató annyi időt töltött itt, hogy végül mindannyiunkat meghívott a védésre – mesélte Molnár László.
A levéltár egyik legfontosabb feladata az állagmegőrzés, erre költik a legtöbbet. A levéltárvezető értékelése szerint az állagmegóvásban a munka közepén tartanak. Az iratok, könyvek egy részéről biztonsági mikrofilm másolatokat készíttettek. A negatívokat a Magyar Országos Levéltár őrzi, a kutatók pedig a pozitív mikrofilmet tudják használni. Mint mondta, a harmadik lépés lenne a digitalizálás. Első körben a nagyobb érdeklődésre számot tartó képek közzétételén gondolkodnak, de erre egyelőre nincs kapacitása a négyfős csapatnak. Molnár László arról is beszélt, hogy mostanra annyira beteltek a levéltár helyiségei, hogy gyakorlatilag minden zugot kihasználnak. Erre egy ideig megoldás lesz, ha az egyetemi irattár majd visszaköltözik a főépületbe, annak felújítása után – vélekedett.
A levéltárvezető tájékoztatása szerint a terveik közt szerepel, hogy az összes végzett orvos és gyógyszerész nevét és adatait kiadványba rendezzék. Egyelőre két ilyen kötet jelent meg, de csak a közelmúltról. Eddig is sok mutatót készítettek, de megítélése szerint szükség lenne továbbiakra ahhoz, hogy jobban ismerhető legyen, pontosan kikről és milyen anyagok vannak a levéltárban. A jövőben szeretnének különböző korszakokra vonatkozóan dokumentumgyűjteményeket is kiadni. Amíg én nyugdíjba nem kerülök, ezek bőven kitöltik az időt, de még jóval azután is – fogalmazott Molnár László.
T-Sz.Sz.
