Készül a nagy monográfia a bori munkaszolgálatosok második világháború alatti sorsáról. Ki a halálba, mint Radnóti is, ki külföldre, és csak kevesen vissza Magyarországra, ahonnan több csapatban hurcoltak el 1943-44-ben munkaszolgálatra zsidókon kívül a katonai szolgálatot megtagadó Jehova Tanúkat, nazarénusokat és szombatistákat. A szerbiai Bor volt a hosszú út egyik fontos állomása. Köztük orvosok, egészségügyi személyzet is, akik lehetőségeikhez mérten mindvégig gyógyították társaikat, Radnóti Miklós költőt is.
Csapody Tamás jogász-szociológus, a SE Magatartástudományi Intézet egyetemi adjunktusa eddigi hétéves gyűjtő munkájának eredményét a Vince Kiadó jelentette meg. A könyv szerkesztője Bencsik Péter szegedi történész. A mintegy 600 oldalas forrás gyűjtemény a bori munkaszolgálatosok és őrzőik sorsáról ad igen részletes és hű képet, amiről hetven év eltelte után is keveset tudunk.
Csak a túlélők tudják például azt, hogy a kocsira tett járóképtelen munkaszolgálatosokat két kórházba sem vették fel, így a bori keretlegények kivégezték őket. Azután annak rendje és módja szerint becsületesen visszaadták a tömegsír ásásához használt kölcsönkért lapátokat tulajdonosának. Apró dolgokból alakultak ki az emberiség történetének ezek a szörnyűségei, amit nem szadisták, hanem hétköznapi emberek hajtottak végre – mondta a január 19-i könyvbemutatón a szerzővel beszélgetők egyike, dr. Kovács József bioetikus egyetemi tanár, a Magatartástudományi Intézet általános igazgatóhelyettese. A gonosz tett elkövetéséhez nem feltétlenül kell gonosz szándék, néha elég, ha a körülmények folytán szörnyűségek történhetnek.
A jelenkori történészek mind a mai napig adósok azzal, hogy monografikus igényességgel megírják a második világháború polgári áldoztainak történetét – mondta a többi közt György Péter esztéta, egyetemi tanár az eseményen. A bori munkaszolgálatosok történetét a társadalomban mindig jelenlévő erőszakot, és az erőszakmentességet kutató jogász – szociológus tárta a nyilvánosság elé, túllépve a társadalom felől érzékelhető elhárító magatartáson. György Péter maga is érintett, hiszen apja ott volt Borban, s mint fogalmazott, akik ott voltak vagy életüket vesztették vagy életképtelenné váltak, ha túlélték is, azt ami túlélhetetlen. A magyar áldozatok neve fennmaradt és mementóként leírva áll Csapody Tamás könyvében. Azt azonban a mai napig nem tudni, hol van az ott elesettek sírja. Maga ez a könyv a síremlék – véli György Péter.
Az úgynevezett első bori csoport hatezer tagjából 3500 indult vissza 1944 őszén Magyarországra, de már csak 1500-an voltak, amikor Hegyeshalom felé menet a sor végén legyengülten haladókat lovaskocsira tették. Nem tudjuk, hogy pontosan kik, de talán a Tálas András vezette ötfős katonai keret végezte ki Radnóti Miklóst és a 21 járni képtelen zsidó munkaszolgálatost Abda község határában a Rábca folyó partján. A hatezerből csak pár százan élték túl a német koncentrációs táborokat, s az életben maradottak szétszóródtak a világban. Vannak még túlélők, a könyvbemutató zsúfolásáig telt termében is ott voltak közülük 14-en.
Határterületi könyvről van szó, aminek fontos orvosi vonatkozásai vannak – emelte ki Kovács József. Radnóti Miklós és társainak kivégzésével és 1946 júniusában történt exhumálásukkal kapcsolatban a kötet irodalomtörténetileg is jelentős és eddig ismeretlen állítást közöl. A Borból indult második csoportot a szerb ellenállók felszabadították.
(tk)
Fotó: Tolnai Kata
