Oltásokba vetett bizalom – helyzetkép, meghatározó tényezők, cselekvési lehetőségek

Előadó: Dr. Oroszi Beatrix 

Magyarországon az immunizációs programban szereplő gyermekoltások többsége kötelező és ingyenes, így az átoltottság ezeknél meghaladja a 99%-ot. Az önkéntes felnőttoltások elfogadása azonban alacsony: 2022-ben a 65 év felettiek mindössze 22%-a kapott influenzaoltást, ami az EU-ban a második legalacsonyabb arány. A különbség abból adódhat, hogy a hangsúly a kötelező oltásokon van, és hiányzik az önkéntes oltásokkal kapcsolatos egészségügyi tájékoztatás, melyekkel szemben ezért nagyobb a bizonytalanság. A COVID-19-járvány tovább polarizálta a közvéleményt a védőoltásokkal kapcsolatban. 2020 és 2022 között havonta végzett felméréseink szerint a pandémia előrehaladtával csökkent a COVID-19 elleni védőoltások eredményességébe és biztonságosságába vetett bizalom. Bár az egészségügyi veszélyhelyzet véget ért, hatása a védőoltásokkal szembeni bizonytalanságra továbbra is érezhető.  

Az előadás során bemutatásra kerülnek a témában végzett legfrissebb magyarországi kutatás eredményei, melynek célja az volt, hogy megvizsgálja a védőoltásokkal szembeni bizonytalanság gyakoriságát a felnőttek körében, és azonosítsa a bizonytalanság meghatározó tényezőit és azok változásait a korábbi kutatások adataihoz képest.  

A 2025 májusában végzett keresztmetszeti felmérés a COVID-19 és az influenza elleni védőoltásokkal kapcsolatos attitűdöket vizsgálta, különös tekintettel a bizalom különbségeire, a tévhitekre, a téves információk hatására és azok forrásaira. A módszer számítógépes telefonos interjú volt, amelynek során 1500 véletlenszerűen kiválasztott magyar felnőttet kérdeztek meg a validált 7C modell rövid kérdőívével, kiegészítve további, aktuális kontextusra vonatkozó kérdésekkel. 

A 60 év feletti felnőttek 40%-a jelezte, hogy a következő légúti szezonban elfogadná a COVID-19 elleni védőoltást, 41% pedig az influenza elleni védőoltást, amennyiben felajánlanák nekik. Ugyanakkor e korcsoport 25%-a, illetve 35%-a a korábbi időszakban nem kapott oltást, annak ellenére, hogy az elmúlt 12 hónapban felkereste háziorvosát, ami a védőoltások beadásának jelentős arányú elszalasztott lehetőségére utal. Mindkét védőoltás elfogadása erős összefüggést mutatott a nemmel (férfiaknál magasabb), az idősebb korral, a magasabb iskolai végzettséggel és a fővárosi lakóhellyel. A COVID-19 elleni védőoltás elfogadása összefüggést mutatott azzal, hogy van-e 18 év alatti gyermeke, míg az influenza elleni védőoltás elfogadása erős összefüggést mutatott a rosszabb önértékelésű egészségi állapottal – ez az összefüggés a COVID-19 vakcina elfogadásánál nem volt megfigyelhető. 

Dr. Oroszi Beatrix, Phd: orvos, epidemiológus, a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjának igazgatója. Orvosi diplomáját a Semmelweis Egyetemen szerezte, majd a London School of Hygiene and Tropical Medicine intézetében szerzett epidemiológus mesterfokozatot. Kutatási fókuszában a fertőző és nemfertőző betegségek megelőzése és a népegészségügyi rendszerek fejlesztése áll. A COVID19-pandémia alatt szakmai javaslataival és nyilvános szerepvállalásával meghatározó szerepet játszott a hazai védekezés tudományos megalapozásában. Tapasztalatait nemcsak kutatóként, hanem a népegészségügyi stratégiák alakításában is kamatoztatja. Célja, hogy a tudomány ne csak érthető, hanem hasznos is legyen – a döntéshozók és a társadalom számára egyaránt. 

Előadó: Dr. Oroszi Beatrix

A védőoltások a modern orvostudomány egyik legnagyobb vívmányai közé tartoznak, és évente több millió emberéletet mentenek meg. Ennek ellenére a védőoltások elfogadásával kapcsolatos bizonytalanság (vaccine hesitancy) a WHO szerint a globális egészségügyet fenyegető tíz legnagyobb veszély között szerepel. A jelenség különösen aggasztó a posztpandémiás időszakban, amikor a dezinformáció, a (nép)egészségügyi intézményekkel szembeni csökkenő bizalom, valamint a társadalmi megosztottság felerősíti a védőoltásokkal szembeni ellenállást. 

Az előadás célja a védőoltásokkal kapcsolatos bizonytalanság, illetve bizalomcsökkenés globális, európai és magyarországi helyzetének bemutatása, a lehetséges következmények feltérképezése, valamint a lehetséges társadalmi és szakpolitikai válaszok áttekintése és értékelése. 

A prezentáció alapját képező szakmai anyag átfogó irodalomelemzésen alapul, a WHO, ECDC, UNICEF, valamint hazai és nemzetközi népegészségügyi intézmények elérhető jelentéseire és adataira támaszkodva. Elemzésre kerülnek az átoltottsági trendek és a bizalmi indexek. Áttekintjük, hogy milyen evidenciák állnak rendelkezésre azon tényezőkről, melyek érdemben befolyásolhatják a védőoltásokba vetett bizalmat. Megvizsgáljuk a kommunikáció szerepét a védőoltásokkal kapcsolatos bizalom növelésében/csökkentésében, elkülönítve a dezinformációt a félretájékoztatástól és az információhiánytól 

Globálisan évente több mint 1,5 millió haláleset vezethető vissza a védőoltásokkal megelőzhető betegségekre, amelyek tehát elkerülhetők volnának. Mindeközben a WHO becslése szerint a gyermekek védőoltása 3,5-5 millió halálesetet előz meg világszerte. Bár a jelenleg alkalmazott védőoltások bizonyították eredményességüket és biztonságosságukat, mégis Európában és ezen belül Magyarországon is érzékelhető a védőoltások iránti bizalom csökkenése, különösen a COVID–19 járvány után. Az alacsonyabb oltási hajlandóság pl. kanyaró- és diftéria-járványokat, a HPV okozta daganatos betegségek nagyobb számát és időről-időre influenza okozta többlethalálozást idézhet elő. Vannak azonban olyan módszerek és jógyakorlatok, melyek képesek arra, hogy a védőoltásokba vetett bizalmat növeljék.  

A védőoltásokkal kapcsolatos bizalmatlanság nem csupán egyéni döntés kérdése, hanem komplex társadalmi és egészségpolitikai kihívás. A jelenség kezelése összehangolt, tudományosan megalapozott kommunikációs, oktatási és közösségi beavatkozásokat igényel, beleértve a dezinformáció és a félretájékoztatás elleni stratégiák kidolgozását is. 

Dr. Oroszi Beatrix, Phd: orvos, epidemiológus, a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjának igazgatója. Orvosi diplomáját a Semmelweis Egyetemen szerezte, majd a London School of Hygiene and Tropical Medicine intézetében szerzett epidemiológus mesterfokozatot. Kutatási fókuszában a fertőző és nemfertőző betegségek megelőzése és a népegészségügyi rendszerek fejlesztése áll. A COVID19-pandémia alatt szakmai javaslataival és nyilvános szerepvállalásával meghatározó szerepet játszott a hazai védekezés tudományos megalapozásában. Tapasztalatait nemcsak kutatóként, hanem a népegészségügyi stratégiák alakításában is kamatoztatja. Célja, hogy a tudomány ne csak érthető, hanem hasznos is legyen – a döntéshozók és a társadalom számára egyaránt. 

Előadó: Dr. habil. Koltai Júlia

Az előadás az oltásokkal kapcsolatos bizonytalanságot befolyásoló társadalmi tényezőket helyezi a fókuszba. A bemutatott eredmények nagy része egy olyan adatgyűjtésből származik, amelyben 2020. márciusa és 2022. júniusa között országos reprezentatív mintákon havonta monitoroztuk a magyar lakosság járvánnyal és oltással kapcsolatos attitűdjeit, továbbá viselkedését és kontaktusait. Az előadás első részében ennek tanulságai alapján egy helyzetképet rajzolunk a magyarországi lakosság oltási hajlandóságáról a különböző időszakokban, kitérve a társadalmi csoportok között megfigyelhető különbségekre, továbbá az oltást elutasítók által felsorolt okokra. Ezután két olyan társadalmi folyamatot mutatunk be, amelyek szerepet játszottak az oltással kapcsolatos döntésekben a járvány során. Az egyik a kapcsolathálózatok szerepe, nevezetesen hogy mennyiben járult hozzá az oltási döntésekhez a kérdezettek környezetének oltottsági aránya és hogy milyen mértékű klaszterezettség volt megfigyelhető a különböző kapcsolati körökben. A másik folyamat a különböző oltással- és vírussal kapcsolatos összeesküvés-elméletekbe vetett hit, továbbá annak szerepe, ha valaki akár közvetetten, akár közvetlenül megtapasztalta a vírus által okozott súlyos tüneteket. Az előadást egy olyan módszer és eredmény bemutatásával zárjuk, amelynek segítségével az emberek közösségi-médiabeli viselkedésén keresztül jól megbecsülhető az oltottsági státusuk, és bemutatjuk, hogy mely viselkedések korrelálnak pozitívan és negatívan az oltottsággal. Mindezek alapján ajánlásokat teszünk egy későbbi járvány során alkalmazható, oltással kapcsolatos kommunikációra. 

Koltai Júlia a HUN-REN Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora és az Eötvös Loránd Tudományegyetem habilitált docense. Szociológus és statisztikus végzettségű, az elmúlt években egészségügyi és COVID-19 vonatkozású problémákkal foglalkozott a számítástudomány és a társadalomtudomány eszköztárával. Több mint 60 könyvfejezet és folyóiratcikk szezője, amelyeket olyan folyóiratokban publikált, mint a Nature Communication, a Scientific Reports, a Social Science and Medicine, a Vaccines vagy a BMC Public Health.

Előadó: Dr. habil. Ferenci Tamás

Védőoltások esetében a kockázat-haszon mérlegelés nem csak a törzskönyvezés és népegészségügyi javaslattételek kapcsán alapvető, de a védőoltásokról szóló kommunikációnak is visszatérő és nagy súlyú kérdése. Az előadásomban egy konkrét esettanulmányt használva bemutatom a problémát, annak kontextusát, majd ismertetem a legfontosabb eszközöket melyet a kockázat-haszon értékelésben használunk, azok limitációival együtt. Különös hangsúllyal térek ki a felvetett kérdések és válaszok kommunikációs vonatkozásaira, és az ebből fakadó következményekre is, az állításom ugyanis az, hogy ez fontos tényezője az oltásokba vetett bizalomnak. 

Ferenci Tamás mérnök-informatikus (BME, 2009), orvosbiológiai mérnök (BME-SE, 2010), valamint alkalmazott matematikus (BME, 2013); 2013-ban szerzett doktori fokozatot biostatisztikából, majd 2019-ben habilitált. Jelenleg az Óbudai Egyetem Élettani Szabályozások Kutatóközpontjának egyetemi tanára, e mellett félállású egyetemi tanár a Budapesti Corvinus Egyetem Statisztika Tanszékén és óraadó oktató a Semmelweis Egyetem Népegészségtani Intézetében. Elsődleges kutatási területe a klinikai biostatisztika és az orvosi kutatások kritikus értékelése. Megkapta a Mundruczó György-díjat (2010), az Év Fiatal Biostatisztikusa címet (2011), a Nyerges Gábor Díjat (2013), a Neumann János Publikációs Díjat (2015), a Kemény János-díj (2017), két alkalommal a Markusovszky Lajos-díjat (2017 és 2021), a Kiváló Mentor Díjat (2018), dékáni dicséretet (2019), rektori dicséretet (2020), az Év Kutatója Díjat (2021) és a Gyires Béla-díjat (2024). Több mint 100 folyóirat-cikk szerzője, melyekre több mint 700 független hivatkozást kapott, h-indexe 19. 

Előadó: Dr. Krisztalovics Katalin

A képzés végső célja, hogy az oltópontokon (pl. háziorvosi rendelő) megforduló páciensek az egészségügyi dolgozók segítségével személyre szabottan kialakított / megerősített meggyőződésükre hallgatva fogadják majd el az aktuális járványügyi helyzetre és az életkorukra, egészségi állapotukra figyelemmel megfogalmazott ajánlásokban szereplő oltásokat. Egy oltás elfogadottságát leginkább a mellékhatásokkal kapcsolatos aggodalmak, a vakcina eredményessége, a kockázat megítélése és a kapcsolódó költségek befolyásolják. Áttekintjük, hogy ezek a gyakorlatban hányféle formában és hangsúllyal fogalmazódnak meg a különböző páciensekben. Ezek kezeléséhez a képzésben résztvevőknek 9 fontos ismeretet kell elsajátítaniuk, legelsőként megismerni az oltáselfogadás legalapvetőbb fogalmát, az oltási bizalmat, és megérteni az egészségügyi dolgozók kitüntetett szerepét ennek a bizalomnak a kialakításában.  

A képzés során ismertetésre kerül a három talapzat, amin az oltási bizalom nyugszik: a vakcinákba, az oltásokat beadó szakemberekbe és azon eljárások és irányelvek által vezérelt folyamatba vetett bizalmon, melynek során a vakcinák a fejlesztéstől az engedélyezésen, a gyártáson át a felhasználási ajánlásig eljutnak. Az oktatás során tudatosodni kell az egészségügyi dolgozókban, hogy milyen döntő jelentőségű a személyük az oltások elfogadtatásában, valamint az oltás előtt a páciensekkel való személyes találkozásban és kommunikációban. Egyrészt mindig friss ismereteket kell átadniuk az oltóanyagokról és a vakcinákat létrehozó folyamatról. Másrészt személyükkel kell hitelesíteniük az általuk átadott ismereteket, érzékeltetniük kell, hogy nem csak elsajátították ezeket az ismereteket és személyre szabottan (a páciensek aggodalmainak és ismereti szintjének megfelelően) képesek átadni azokat, hanem hisznek is az oltások biztonságosságában és hatásosságában, továbbá képesek ezt kifejezni is, személyükben példát mutatni. A képzés áttekinti, hogy az egyes páciensek esetében mely események rombolhatják ezt a bizalmat, milyen fontos elegendő időt biztosítani a bizalomépítésre, és azt is őszintén elmondani a páciensnek, hogy mit nem tudunk. Tehát a korábbiaktól eltérően, új módon kell kommunikálni a páciensekkel, amihez gyakorlás szükséges. 

Dr. Krisztalovics Katalin 1979-ben szerzett általános orvosi diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.  Végzését követően a megelőzésben helyezkedett el, a közegészségügy több területén dolgozott Budapest két kerületében. 1989-ben szerezte meg szakképesítését közegészségtan-járványtanból. 1998-tól a megalakuló Országos Epidemiológiai Központ Járványügyi osztályán szakorvosként dolgozott 2018. évi nyugdíjba vonulásáig. Szakterülete a járványok felderítése, kivizsgálása, megfékezése, egyes kiemelt fertőző betegségek (pl. meningitis epidemica, nyugat-nílusi láz) részletes surveillance-ának működtetése, rendszeres helyzetértékelése, az aspecifikus módon megelőzhető fertőző betegségek, a zoonózisok hazai járványügyi helyzetének elemzése, témáiban kapcsolattartás az Európai Járványügyi Központtal. Részt vett a járványügyi informatikai rendszer fejlesztésében, rendszeres szerzője és olvasószerkesztője volt az Epinfo c. járványügyi hetilapnak. 

Előadó: Ferenczi Annamária

Az előadás Írország és Magyarország kötelező és ajánlott védőoltási programjait, valamint az ezekhez kapcsolódó népegészségügyi stratégiákat elemzi. 

Írországban valamennyi védőoltás önkéntes alapon működik: a programban szereplő oltások ingyenesen elérhetők és bár erősen ajánlottak, azok elmulasztása nem jár közvetlen szankciókkal. Ez a megközelítés nagyobb hangsúlyt fektet a lakosság tájékoztatására, a bizalomépítésre és az egyéni döntéshozatal támogatására. Ezzel szemben Magyarországon a gyermekkori védőoltási program szigorúan kötelező, az oltások elmaradása súlyos jogi következményekkel járhat, és a kötelező oltások mellett csak néhány ajánlott vakcina szerepel a programban. Ez a rendszer a nyájimmunitás gyors és teljes körű elérését célozza meg, hangsúlyozva a társadalmi felelősségvállalást. A fontos gyermekkori védőoltások átoltottsága Magyarországon magasabb, míg az ajánlott és felnőttkori védőoltások esetében az átoltottság Írországban jóval magasabb. A két ország népegészségügyi intézkedéseinek eszköztára – beleértve a kommunikációs stratégiákat, oltási kampányokat és jogszabályi kereteket – e különbségeknek megfelelően eltérő, ami befolyásolja az oltási hajlandóságot és az elért átoltottság mértékét. 

Az előadás célja, hogy képet nyújtson a két eltérő védőoltási stratégiáról, bemutassa azok főbb jellemzőit és különbségeit, valamint kiindulópontot adjon a különböző oltási programok értékeléséhez és a jógyakorlatok azonosításához. 

Ferenczi Annamária a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjának epidemiológusa. Fő tevékenységei közé tartozik az adatgyűjtések megtervezése és lebonyolítása, valamint az adatelemzés. 2019 és 2021 között az ECDC epidemiológus képző programja (EPIET) keretében Írországban, a helyi népegészségügyi hatóságnál (HPSC) dolgozott. Jelenleg a Debreceni Egyetem Egészségtudományok Doktori Iskolájának hallgatójaként kutatási fókuszában a védőoltások elfogadását befolyásoló tényezők és a védőoltási bizonytalanság állnak. 

Előadó: Velkey Viktória

Az oltási hajlandóságot és a védőoltásokba vetett bizalmat vizsgáló nemzetközi és hazai kutatások eredményei arra mutatnak rá, hogy a lakosság védőoltásokkal szembeni bizalmatlansága növekszik. Ez a tény komolyan veszélyezteti az oltási programok és a népegészségügyi beavatkozások eredményességét. Többek között ezért is szükséges megismerni a páciensek védőoltások elfogadásával kapcsolatos álláspontját, az elfogadás és az esetleges bizalmatlanság hátterében meghúzódó tényezőket. 

A háttér tényezők feltárásán túlmenően az oltási hajlandóságot befolyásoló magatartásformák elemzésében a kutatókat számos viselkedésváltoztatási modell segítheti abban, hogy megértsék a védőoltások elfogadottságát és az oltási igényt a lakosság körében Az egyik ilyen modell például az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Irodája által adaptált COMB modell (a betűk a Capability – képesség, Opportunity – lehetőség, Motivation – motiváció – Behaviour – viselkedés rövidítése). A modellnek megfelelően az oltási motivációt, az egyén képességei és lehetőségei is befolyásolják, melyek kölcsönösen hatnak egymásra. Együttesen alakítják a védőoltási magatartást, amely viszont a képesség-lehetőség-motiváció tényezőkre egyaránt visszahat. A páciens korábbi oltási magatartása ennek megfelelően képes előre jelezni az oltásokkal kapcsolatos jövőbeli döntéseit is. 

Az oltási magatartás mellett az oltási bizonytalanságot is azonosítani kell. Mégpedig azt, hogy az hol helyezkedik el az oltáselfogadás spektrumán. Az oltáselfogadás spektrumán a WHO három csoportot különböztet meg:  

• azokat, akik az oltásokat kétségek nélkül elfogadják;  

• azokat, akik teljesen elutasítják, 

• valamint a két csoport között elhelyezkedő legnagyobb, heterogén csoportot alkotó bizonytalanokat.  

Mindezek ismeretében a felmerülő, bizonytalanságot keltő aggályokra célzottan, az egyéni igényekhez igazodva lehet reagálni és azokat csökkenteni. A páciensek oltási magatartását befolyásoló tényezők feltárása és azonosítása velük együttműködve segítheti az egészségügyi dolgozókat abban, hogy az oltással kapcsolatos kérdésekre és félelmekre adott válaszokat személyre szabottan alakítsák ki. 

Velkey Viktória, népegészségügyi és egészségpoltikai szakértő végzettséggel rendelkezik, jelenleg kutatóként dolgozik a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjában. Elsősorban védőoltások eredményességének vizsgálatával, valamint az ehhez kapcsolódó adatkezelési és elemzési folyamatokkal foglalkozik, amelyek hozzájárulnak a megalapozott és célzott oltási stratégiák kidolgozásához. Munkájában fontos szerepet kap a valós életből származó adatok elemzése, beleértve a páciensek egészségügyi döntéseinek feltárása. Elkötelezett amellett, hogy ezekre a tudományos bizonyítékokra építve olyan beavatkozások kapjanak helyet a preventív gyakorlatban, amelyek hosszú távon javítják a társadalom életminőségét és mérhető egészségnyereséget eredményeznek. 

Előadó: Bilics Edit

A védőoltások elfogadásával kapcsolatos kutatások szerint a magyar lakosság az egészségügyi dolgozókat tartja jelenleg is a leginkább megbízható információ forrásnak a védőoltásokkal kapcsolatban. Az egészségügyi dolgozók többsége azonban sem a védőoltásokról, sem pedig az ezekkel kapcsolatos kommunikációról nem kap megfelelő és rendszeres képzést, felkészítést.  

Ezt a hiányosságot pótolja az Epidemiológiai és Surveillance Központ oktatási anyaga, amely az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által kifejlesztett komplex képzési anyagon alapul, és a magyar viszonyokhoz adaptált.  Az oktatási anyag központi eleme az úgy nevezett motivációs interjú technika, mely bizonyítottan eredményes a személyközpontú szemléleten alapuló tanácsadásban. Éppen ezért az oltás-bizonytalanság csökkentésére is hatékony módszernek bizonyul. A technika elsődleges célja, hogy segítse az egyént a viselkedésváltozásban, valamint az egészségügyi dolgozókat felruházza olyan ismeretekkel, készségekkel, önbizalommal és kommunikációs eszközökkel, amelyek segítik őket a COVID-19 elleni, illetve más védőoltások elfogadásával kapcsolatos bizonytalanság csökkentésében. Az előadás az oltással kapcsolatos konkrét, hétköznapi szituációk feldolgozásával nyújt strukturált megközelítést az egészségügyi szakemberek számára a védőoltásokkal kapcsolatos konzultáció során folytatott interperszonális kommunikációhoz. 

Bilics Edit, népegészségügyi szakértőként dolgozik a Semmelweis Egyetem Epidemiológiai és Surveillance Központjában. Több mint 16 éves tapasztalattal rendelkező népegészségügyi és egészségügyi kommunikációs szakember. Pályafutása során számos – a fertőző és a nemfertőző betegségekkel kapcsolatos – országos és helyi népegészségügyi program, stratégia és egészségfejlesztési terv kidolgozásában és megvalósításában vett részt. Az egészségfejlesztés gyakorlati kérdésein túl az elméleti területen is tevékenykedik, Egészségfejlesztés tantárgy keretében a védőnő és a diplomás ápoló szakirány hallgatóit oktatja a Debreceni Egyetemen. Jelenleg az oltási bizonytalanság kérdésén és a népegészségügyi intézkedésekbe vetett lakossági bizalom növelésének módjain dolgozik.  

Előadó: Dr. Krisztalovics Katalin

A képzés elsajátítandó ismeretei közé tartozik, hogyan kell világos, tömör üzeneteket átadni a vakcinák iránti bizalom és elfogadás elősegítése érdekében és útmutatást nyújtani a páciensek számára az oltásokkal és a vakcina biztonságosságával kapcsolatos hiteles információforrások azonosításához. Ezek a készségek segítenek abban, hogyan legyen proaktív a képzésben résztvevő, hogyan gyűjtse és frissítse saját ismereteit, hogyan építse tovább az oltásokba vetett bizalmat, és már a páciensek kérdéseit megelőzve adjon tájékoztatást az oltásokról. A képzés kommunikációs készségeket is fejleszt, pl. az oltás beadása után nagyon fontos annak elismerése, hogy a páciens az oltás mellett döntött.  

Bizalomépítő, ha már az oltás beadása előtt felkészítik a pácienst, mire számíthat az oltás beadása után, mikor aktuális a következő adag vakcina, kell-e és hogyan (maszk, stb.) védekezni addig, míg a teljes védelem ki nem alakul, meddig nyújt védelmet az adott oltás, mivel lehet növelni a hatásosságát (távolságtartás, zsúfoltság kerülése, stb.) Az elhivatott egészségügyi dolgozó csapatban működve, szakmai kapcsolatait is használja az információgyűjtésben, kollégái jó gyakorlatának elsajátításában. 

Nem csak a páciensekkel, hanem az egészségügyi dolgozó környezetében élőkkel (családtagok, barátok, ismerősük, stb.) is beszélgetve gyűjthet új információkat, reakciókat, aggodalmakat, élethelyzeteket, problémákat, amikre felkészülve már kész válaszai születhetnek, mire a páciensek fogalmazzák meg újra azokat. Fontos, hogy napra kész legyen a járványügyi helyzetet, az oltóanyagok elérhetőségét, kínálatát, újonnan észlelt mellékhatásait illetően is. Értse meg az oltási programok gondolatmenetét, az oltóanyag-elosztás működését, hogy el tudja magyarázni a pácienseknek is, hogy mekkorák a gyártási kapacitások, kik, miért, mikor kapnak oltást. Maga, környezete és a páciensek számára is azonosítson aktuális, friss, hiteles, hazai/nemzetközi, szakmai/lakossági információforrásokat (intézmény, szerző, tények, bizonyítékok, hiedelmek/előítéletek, dátum), fogalmazza meg a forrás hitelesítésének szempontjait, értékelje a mások által említett forrásokat. Ismereteit ossza meg másokkal is. Konzultáljon ez ügyben kollégáival, más szakértőkkel is. Legyen elkötelezett, kövesse az oltásokról a médiában elhangzottakat is, hogy szükség esetén fel tudja használni azokat vagy cáfolatukat az oltási konzultációk során.  

Dr. Krisztalovics Katalin 1979-ben szerzett általános orvosi diplomát a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen.  Végzését követően a megelőzésben helyezkedett el, a közegészségügy több területén dolgozott Budapest két kerületében. 1989-ben szerezte meg szakképesítését közegészségtan-járványtanból. 1998-tól a megalakuló Országos Epidemiológiai Központ Járványügyi osztályán szakorvosként dolgozott 2018. évi nyugdíjba vonulásáig. Szakterülete a járványok felderítése, kivizsgálása, megfékezése, egyes kiemelt fertőző betegségek (pl. meningitis epidemica, nyugat-nílusi láz) részletes surveillance-ának működtetése, rendszeres helyzetértékelése, az aspecifikus módon megelőzhető fertőző betegségek, a zoonózisok hazai járványügyi helyzetének elemzése, témáiban kapcsolattartás az Európai Járványügyi Központtal. Részt vett a járványügyi informatikai rendszer fejlesztésében, rendszeres szerzője és olvasószerkesztője volt az Epinfo c. járványügyi hetilapnak.