Állandó időhiány, zsonglőrködés a prioritásokkal, nehezen teljesíthető külső és belső elvárások, teljesen új szerepekben való helytállás, ja és persze legalább két helyen kéne egyszerre létezni… Csak pár „apró” nehézség, amivel anyaként szembesülünk, amikor visszatérünk, vagy még csak a visszatérésünket tervezzük a munkahelyünkre. Számtalan segítő könyv, podcast, Facebook csoport foglalkozik a kérdéssel, de végső soron mindannyiunknak egymagunkban kell szembenézni ezzel a szorongást keltő életszakasszal. Vagy mégsem?
Dr. Csepregi Noémivel, Dr. Garai Rékával és Dr. Herczeg Viviennel, a Gyermekgyógyászati Klinika orvosaival, a „Semmelweis Anyakör” ötletgazdáival, a teljes embert kívánó anyaságról, a szintén teljes embert kívánó gyógyításról, ezek összeegyeztetéséről és a munkáltató lehetőségeiről beszélgettünk.
Családbarát Egyetem Központ (CSEK): Nagyon örülök, hogy megvalósulhatott ez a beszélgetés. Mondanátok néhány szót magatokról?
Noémi: Egy kétéves kisfiú anyukája vagyok, orvos pedig hat éve. Jelenleg fél éve dolgozom újra, és azt érzem, hogy nagyon tudatosnak kell lennem ahhoz, hogy a kettő elférjen egymás mellett. Emellett a mentálhigiénés szakember képzésemnek is a vége felé járok.
Réka: Én most másodjára vagyok otthon, a kislányom születése után visszajöttem dolgozni, majd PhD-zni kezdtem. Jelenleg az egyéves kisfiammal vagyok otthon, mellette csinálom a kutatást. Úgy érzem, hogy nálam ez a kettő nagyon jelentős szerep csak úgy tud megférni, ha jelentős támogatást kapok.
CSEK: Vivi, ha jól tudom, Te még otthon vagy.
Vivi: Igen, még nem jöttem vissza a klinikára, a fél éves kislányom mellett jelenleg a PhD-mat csinálom én is – szintén családi segítséggel. Így úgy érzem, nem szakadtam el teljesen a munkától, bár ez teljesen más, mint a betegellátás. Abban viszont még nincs tapasztalatom, hogy a klinikai munkát és a gyereknevelést hogyan tudom majd összeegyeztetni.
CSEK: Rékánál felmerült, hogy mennyire fontos, hogy segít a család. Mit gondoltok, a munkáltató hogyan tud segíteni?
Réka: Rugalmasságban, megértésben, lehetőségek felkínálásában. Közösen, Szabó Attila professzor úrral egyeztetve összeállítottunk egy listát arról, hogy milyen lehetőségek vannak a visszatérésre, ebben sok otthonról végezhető feladat és részmunkaidős megoldások is vannak. Ez óriási segítség friss anyaként.
CSEK: Beszéljünk kicsit a Mamakörről is, miért őket választottátok a programhoz? Úgy tudom, mindannyian jártatok különböző csoportjaikba, és nagyon szerettétek.
Vivi: Amikor kitaláltuk, hogy szeretnénk egy ilyen programot, nagy egyetértés volt abban, hogy a Mamakör pszichológusait hívnánk meg. Nagyon sokat tudtunk meríteni azokból a csoportokból, amibe jártunk, és amikor felvettük velük a kapcsolatot, ők is teljesen odáig voltak, mert ez tényleg pontosan olyan dolog, mint amit ők csinálnak. Szóval ez egy nagyon jó egymásra találás volt.
CSEK: Hogy jött maga az ötlet?
Noémi: A kisfiam 8 hónapos volt, amikor elkezdtem a mentálhigiénés szakember képzést, ahol fontos téma volt, hogyan tudom ezt a szemléletmódot behozni a munkahelyemre is. Amikor elkezdtem a munkába való visszatérésen gondolkodni, Rékával megosztottam az ezzel kapcsolatos szorongásaimat. Kiderült, hogy Vivivel már ők is beszélgettek erről. Sejtettük, hogy sokan érezhetik ugyanezt, ezért úgy döntöttünk, szervezünk egy erre irányuló programot. Készítettünk egy igényfelmérő kérdőívet, amit pillanatok alatt rengetegen kitöltöttek a klinika kismamái közül és záporoztak a bíztató üzenetek is. Ezt követően vettük fel a kapcsolatot a Mamakörrel, akik nagyon nyitottak voltak. Ezzel az összegyűjtött háttér anyaggal mentünk Szabó Attila professzor úrhoz, akinek szintén nagyon tetszett az ötlet, ő javasolta, hogy a Családbarát Egyetem Programot is vonjuk be.
CSEK: Milyen visszajelzések jöttek a résztvevőktől a program után?
Noémi: Nagyon jók. Hálásak a szervezésért, hiánypótlónak érezték. Ezzel párhuzamosan készült el a részmunkaidős lista, és több olyan visszajelzést is kaptunk, hogy ez mennyire megkönnyítheti a munkába való visszatérést. Úgy érzem rá tudtunk tapintani egy olyan témára, ami valóban sokakat érint.
Vivi: Az, hogy ennyien voltunk az első alkalmon azt mutatja, hogy ez mindenkinek prioritás volt, hiszen meg tudtuk oldani, hogy ott legyünk. A gyerekvigyázásban kaptunk segítséget a Családbarát Egyetem Központ teamjétől is. Nagyon nagy ereje volt, hogy ilyen sokan voltunk. Láthattuk, hogy mennyi anya jár ugyanabban a cipőben. Már az is, hogy ott ültünk és hallgattuk egymást, nagyon megerősítő volt abban, hogy nem vagyunk egyedül, és hogy van kihez fordulni.
CSEK: Vannak további terveitek ezzel kapcsolatban?
Réka: Vannak! Már szervezzük a második alkalmat, zajlik a regisztráció, de utána is van több ötletünk, hogy mivel folytassuk, mert őszintén hiszünk benne, hogy ez minden fiatal anyukának segítség lehet.
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem