A magazin munkatársa kitért arra is, hogy az egészségügyi rendszer miként kezeli, ha a gyermeket vállaló női munkatársak egy időre kiesnek a munkából és mi segítheti a visszatérésüket.
Nekem hatalmas szerencsém van, hogy számíthattam a férjem és a szüleim segítségére. De ez nem mindenkinek adatik meg. Az én korosztályom a húszas évei elején vállalt gyermeket, most inkább a húszas évek végén kerül erre sor. Azt tapasztalom, hogy az egészségügyben dolgozó nők számára az a legnagyobb belső konfliktus, hogy úgy érezhetik, családanyaként választásra kényszerülnek. A saját tapasztalatom azt mutatja, hogy megtalálható a megfelelő egyensúly a család és a szakmai fejlődés között. Mivel az egészségügyben a folyamatos jelenlét nagyon fontos, így ezen a területen nehezen alakítható ki rugalmas időbeosztású munkavégzés vagy távmunka. A gyermekvállalás előtt állóknak azt javaslom, ha megoldható, minél hamarabb térjenek vissza a munkába. Az otthon töltött idő a tudományos fejlődésre is lehetőséget adhat. Több kolléganőm a gyes alatt írta meg PhD-munkáját. Ez az időszak nagyszerű lehetőség a tudományos fokozatszerzésre azoknak a nőknek, akik a klinikai utat választják. Erre a napi klinikai betegellátó munka mellett nagyon ritkán van lehetőség. Igazgatóként tanultam meg, hogy az adott területen alulreprezentált nemet kell támogatni. Az ápolók között például a férfiakat. Egészséges, kiegyensúlyozottabb arányokra törekszem.
A teljes interjú itt olvasható.
Kiemelt kép: Innotéka