(Vác, 1895-Budapest, 1981)
Középiskoláit Kecskeméten, orvosi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1918-ban avatták orvossá. Ezután a II. sz. Sebészeti Klinikán műtőnövendékként működött, majd a Stomatológiai Klinikán lett tanársegéd 1939-ig. Időközben többször járt külföldi tanulmányutakon. 1926-ban 3 hónapot töltött a rostocki klinikán majd 1928, 1929 és 1930-ban 1-1 hónapot Bécsben a Kieferstationon, illetve Bernhard Gottlieb fogorvos professzor (1885-1950) mellett. 1943-ban a fővárosi kórházak állományába került, majd 1945-től a Szent István Kórház szájsebészeti osztályának főorvosa. Emellett 5 évig a kórház igazgatóhelyettesi feladatait is ellátta. 1946-ban a „Fogszabályozás” tárgykörében Budapesten magántanárrá habilitálták. 1956-ban nyerte el a kandidátusi fokozatot. 1961 augusztusában került vissza az egyetemre professzorként, majd 1962. augusztus 12-én kinevezték az 1959 óta működő Gyermekfogászati és Fogszabályozási Klinika élére, melynek első igazgatója volt. A klinika vezetését addig dr. Nagy László docens látta el ideiglenes megbízással. 1964 – 1969 között a Fogorvostudományi Kar dékánja volt. 1969-ben nyugdíjba vonult. Tudományos munkásságát a fogszabályozás és a szájsebészet terén fejtette ki. 1952-ben Kiváló Orvos kormánykitüntetésben részesült. /kép lelőhelye: dr. Székely Sándor (szerk.): A Semmelweis Orvostudományi Egyetem klinikáinak és intézeteinek története 1945-1975. Bp. 1976./