(Szentendre, 1902. szeptember 4. – Budapest, 1973. november 11.)
Tanszék: Fül-Orr-Gégeklinika 1951-1966.
Pedagógus családból származott, édesapja tanító volt Szentendrén. 1922-ben Budapesten érettségizett. Orvosi tanulmányait a pécsi Kir. m. Erzsébet Tudományegyetemen végezte, oklevelét 1928. december 20-án szerezte. Egyetemi évei alatt a Kórbonctani Intézetben és a Gyermekklinika fül-orr-gégeosztályán dolgozott. Végzését követően a fővárosi Szent István Kórház fül-gégeosztályán gyakornokoskodott 1930-ig. 1930 januárjában a Szabolcs utcai Zsidó Kórházban kapott segéd-alorvosi állást, ahol 20 évig teljesített szolgálatot. 1932. július 7-én fül-orr-gégész szakvizsgát tett. 1942-ben rendelő orvos lesz a Zsidó Kórházban. 1945-ben osztályvezető főorvos, 1948-ban kinevezett osztályvezető főorvos ugyanott. 1947-ben egyhónapos tanulmányutat tett a stockholmi Fül-Orr-Gégeklinikán a hallásjavító műtétek tanulmányozása céljából. 1950-ben a magyar delegációt vezette a lengyel fül-gégészeti kongresszuson. 1950-ben a Kútvölgyi úti Állami Kórház osztályvezető főorvosa lett. 1951. október 1-jén kinevezték a BOTE Fül-Orr-Gégeklinika igazgatójának. 1950-ben magántanári képesítést, 1952. július 14-én kandidátusi fokozatot szerzett. 1956 augusztusában részt vett a bécsi fül-gégész kongresszuson. 1966-ban nyugdíjba vonult.
Munkássága kiemelkedő a nagyothallás megelőzése és az otosclerosis gyógyítása területén. Kutatta a zajártalmakat és a Maniére-betegséget.
A honvédségnél három alkalommal teljesített munkaszolgálatot (1940. szept.-dec., 1942. jún.-1943. jan., 1944. egész évben). 1945 januárjában lépett be az Orvos Szakszervezetbe, melynek négy évig főtitkára, egy évig elnöke, ezután vezetőségi tagja volt, miközben megszervezte a fül-orr-gégész szakcsoportot. 1945 elején csatlakozott az SZDP-hez, majd júniusban átlépett az Magyar Kommunista Pártba (később MDP). Párttagságát az 1956-os forradalmat (melynek idején két gyermeke külföldre távozott) követően nem újította meg. Az Európai Otosclerosis Társaság magyarországi elnöke, a Korányi Társaság alapító tagja, az ETT tagja volt. Részt vett a párizsi fül-orr-gégész világkongresszuson és elnökölte a budapesti nemzetközi fül-orr-gégekongresszust. A szakma hazai lapja, a Fül-Orr-Gégegyógyászat főszerkesztője és az Acta Chirurgica szerkesztőbizottsági tagja volt. 1952-ben Kiváló orvos címmel tüntették ki.
Főbb munkái: Fül-, orr- és gégegyógyászat. Egyetemi tankönyv. Bp., Medicina, 1960, 1969; A fül, az orr és a gége kór- és gyógytana. Bp., Medicina, 1965.
Nyughelye: Pesti Chevra, Izraelita Új temető, 5B 7-17.