(Pest, 1868. december 15. – Leányfalu, 1953. december 26.)
Dékán: 1922/23 – 1923/24
Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, ahol 1891. december 5-én avatták orvossá. Kezdetben a szülészeti, majd a belklinikán gyakornokoskodott. 1893. február 1-jén a Bókay Árpád vezette gyógyszertani intézet első tanársegéde lett. 1897-ben állami ösztöndíjjal egy évet a freiburgi és strassburgi egyetemek gyógyszertani intézetében töltött, majd hazatérve 1898 áprilisában a budapesti orvoskar a pharmacológiai módszertan magántanárává habilitálta. 1903/04-ben a párizsi Pasteur Intézetben toxikológiai tanulmányokat folytatott. 1908-ban a méregtan címzetes rendkívüli, majd 1914-ben nyilvános rendkívüli (???) tanára. A hallgatóság nagy száma miatt 1911-től professzorával, Bókay Árpáddal párhuzamosan tartott előadásokat. Az I. világháború alatt megszervezte és vezette a losonci megfigyelőállomást, majd a rokkant utókezelő intézetek igazgatója volt. 1917-1939 között a gyógyszertan nyilvános rendes tanára, 1920-tól a Gyógyszertani Intézet igazgatója. Ő fedezte fel a fenoftalein hashajtó hatását. Kutatásokat végzett a máj méregtelenítő hatásával, az ópium-alkaloidokkal kapcsolatosan is. Törvényszéki orvosi vizsgálati módszereket dolgozott ki.
Pályája kezdetén szépirodalmi munkásságot is kifejtett, majd részt vett a híres Pallas Nagylexikon munkálataiban is. 1923 és 1944 között szerkesztője volt az Orvosi Hetilapnak. A Magyar Tudományos Akadémiának 1920. május 5-étől levelező tagja volt 1948. április 23-i kizárásáig. 1952-ben az orvostudományok kandidátusa lett. Akadémiai tagságát 1991. május 9-én állították vissza. A budapesti orvoskar dékáni tisztét két tanéven át látta el.
(Főbb munkái: A phosphorsavas észterek viselkedése a szervezetben. In: Magyar Orvosi Archívum, 1898.; Mérgek a mindennapi életben. Bp. 1900.; Egy új hashajtó szerről. Bp. 1902.; A máj méregvisszatartó képességéről. In: M. Orv. Arch., 1904.; A mérgezésekről. Bp. 1907.; A vérvizsgálatról a büntetőjog szempontjából. Bp. 1907.; Gyógyszertan /Mansfeld Gézával és Fenyvessy Bélával/. Bp. 1908, 8. kiad. 1932.; A máj – nukleid-alkaloid – kötőképességéről. In: M. Orv. Arch., 1910.; Tanulmányok a basicus narcotikák lipotropiájáról. In: M. Orv. Arch. 1913.; A beléndekmag alkaloidtartalmáról, tekintettel a mák beléndek-fertőzésére /Kovács Aladárral/. In: M. Orv. Arch. 1915.; IV. Magyar Gyógyszerkönyv /szerk./. Bp. 1934.)
