(Tabor, 1739. október 16. – Pest, 1791. május 12.)
Tanszék: anatómia 1770-1786, belső bajok kór- és gyógytana 1786-1791.
Viselt egyetemi méltóság: rektor 1786/87, dékán 1775/76, 1779/80, 1784/85.
Csehországban született, de alsófokú iskoláit Magyarországon végezte. 1758-ban Bécsbe ment, az egyetemi előkészítőnek számító bölcsészeti tanfolyamra. Orvosi tanulmányait Prágában és Bécsben végezte, ahol 1770. február 17-én avatták orvossá. Tanára, van Swieten közbenjárására már 1769-ben alkalmazták a bécsi katonai kórházban. Avatása után, 1770-ben anatómia tanári kinevezést kapott az alakuló nagyszombati orvoskarra, mindössze 31 évesen. „Polihisztor típusú, minden iránt érdeklődő, hallatlan szorgalmú ember volt. Igyekezett a medicina minden ágát áttekinteni. Hatalmas szakirodalmi anyagot és tekintélyes számú pathológiai, valamint klinikai kazuisztikát dolgozott fel tizennégy monográfiájában és nagyszámú folyóiratcikkében.”[1] Pályafutása alatt 40 hallgatója jelentetett meg doktori értekezést, melyeknek ő volt szellemi irányítója. Bár az orvostanhallgatók esetében a latin volt az oktatási nyelv, ő magyarul is jól megtanult. Így amikor Shoretits halála után átvette praxis medica (belső bajok kór- és gyógytana, vagyis a belgyógyászat) oktatását, azt az orvostanhallgatók mellett a sebészmester-növendékeknek is elő tudta adni, hiszen az ő esetükben nemzeti nyelveken, németül és magyarul zajlott a képzés. Nagy, kb. 3000 kötetes könyvtárat gyűjtött, melyet végrendeletében az egyetemre hagyott azzal, hogy árának harmadát, ezer forintot a szegény sorsú orvosdoktorok és hallgatók segélyezésére fordítsák. Ezért a gyűjteményt, melynek 110 lapos jegyzékét 1790-ben Pesten ki is adták, még ebben az évben elárverezték. Kedvtelésből zeneszerzéssel is foglalkozott, mestere fiának, Gottfried van Swieten zeneigazgatónak a barátságát is elnyerte. Két kánonját 1988-ig Mozartnak tulajdonították, jóllehet, mint kiderült ő csak a szövegét írta át, a zene Trnka tollából származik. Dékánnak háromszor, rektornak egyszer választották meg.
Főbb munkái: Dissertatio inauguralis medica de morbo coxario. Viennae, 1770.; Historia febrium intermittentium, omnis… Viennae, 1775 (németül Helmstädt, 1781).; Commentarius de tetano, plus quam ducentis cl. medicorum observationibus. Vindobonae, 1777.; De diabete commentarius. Vindobonae, 1778.; Historia amauroseos omnis aevi observata medica continens I-II. Vindobonae, 1781 (németül: Breslau, 1790).; Historia cophoseos et barycoeae omnis aevi observata medica continens. Vindobonae, 1781.; Historia ophithalmiae omnis aevi observata medica continens. Vindobonae, 1783.; Historia cardialgiae omnis aevi observata medica continens. Vindobonae, 1785.; De prolapsu ani. Pest, 1785.; Historia rachitidis omnis aevi observata medica continens. Vindobonae, 1787 (németül: Leipzig, 1789).; Abhandlung über das Magenweh. Leipzig, 1788.; Geschichte der englischen Krankheit. Leipzig, 1789.; Geschichte des schwarzen Staars. Breslau, 1790.; Továbbá 14 kiadatlan kézirata maradt fenn. Felsorolja A budapesti m. kir. egyetemi könyvtár kéziratainak czímjegyzéke. Bp., 1899. I. 116–117. old.
Nyughelye: nem ismert.
[1] Schultheisz Emil: Trnka Vencel. In: Orvosi Hetilap 1964:48. sz. pp. 2293-2294.
