(Szatmárnémeti, 1865. december 12. – Budapest, 1935. november 25.)
Tanszék: II. sz. Női Klinika 1918 (1919)-1935.
Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, oklevelét 1888. december 22-én kapta. 1889 és 1909 között Tauffer Vilmos tanársegédje, majd adjunktusa volt a II. sz. Női Klinikán. 1899-ben magántanári képesítést szerzett. 1908-ban címzetes rendkívüli tanár lett, majd 1910-ben kinevezték a Szent Rókus Kórház nőbeteg osztályának vezetőjévé. 1918 nyarán megbízást kapott Tauffer megürült klinikájának vezetésére, de egyetemi tanári kinevezését csak a forradalom kitörése után kapta meg. Így rá is vonatkozott a Tanácsköztársaság leverése utáni egyetemi határozat, miszerint semmisnek tekintették a forradalom alatt hozott intézkedéseket. Ezért 1919–ben újra kinevezték nyilvános rendes tanárrá a II. sz. Női Klinika élére. Iskolateremtő tanáregyéniség volt, a szülészeti műtéttan terén a császármetszés és a hüvelyi műtétek fejlesztése jelentették munkássága középpontját. Elnöke volt a Budapesti Orvosszövetségnek, 1902 és 1914 között a Gynaekológia szaklap szerkesztője.
Főbb munkája: A nőgyógyászat kézikönyve (Tauffer Vilmossal). Bp. 1916.
Nyughelye: Fiumei úti temető 48-1/0/1/43.
