(Debrecen, 1900 – Budapest, 1993)
Orvosi tanulmányait Debrecenben végezte, oklevelet 1926-ban kapott. 1922-től dolgozott az egyetem Anatómiai – Biológiai Intézetében, 1924-től gyakornoki, 1932-től adjunktusi minőségben. 1929-1930 között ösztöndíjasként a berlini Collegium Hungaricum tagja volt, miközben a dahlemi Biológiai Intézetben dolgozott Mangold professzor mellett. 1936-ban Debrecenben nyert magántanári képesítést kísérleti embryológia tárgykörben. 1936-1938 között Rockefeller ösztöndíjjal eljutott a New York-i Columbia Egyetem Anatómiai Intézetébe, ahol Detwiller és Goss mellett dolgozott, illetve a Woods Hole-i Tengeri Biológiai Intézetbe, ahol Chambers professzortól tanult. 1938-tól a debreceni egyetem Kísérleti Embryológiai Laboratóriumának vezetője, 1945-től az Anatómiai-Biológiai Intézet megbízott, októbertől kinevezett igazgatója. Egyetemi tanári kinevezését 1947-ben kapta. 1948/49-ben a debreceni Orvoskar dékánja volt. 1950 szeptemberében a budapesti Orvoskar meghívta az akkor már Pázmányról Eötvös Lorándra átkeresztelt egyetem Szövet- és Fejlődéstani Intézete élére, ahol 1971. június 30-i nyugdíjba vonulásáig működött. 1946-tól az MTA levelező, 1947-től rendes tagja. 1952-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, de emellett számos más hazai és külföldi elismerés birtokosa. Országgyűlési képviselő, 1963-1967 között az Elnöki Tanács tagja is volt. 1961-1964 között töltötte be a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektori tisztét.