(Bécs, 1798. január 15. – Pest, 1854. november 9.)
Tanszék: általános kór- és gyógyszertan 1824-1848, 1849-1854.
Viselt egyetemi méltóság: dékán 1849/50-1854/55.
Orvoscsaládból származik, édesapja Trencsén megyei körorvos volt. Fia is orvosnak tanult a közeli Bécsben, ahol 1820-ban avatták fel. Ezután az Allgemeines Krankenhausban lett segédorvos. 1824. november elején kinevezték a pesti egyetem általános kór- és gyógyszertan tanszék rendes tanárává, ahol a szabadságharc idejét kivéve, haláláig működött. 11 éven át kutatta és elemezte a hazai ásványvizeket, leginkább saját költségén. 1848 márciusában nyugdíjazását kérte, mert tárgyát nem tudta az akkor kötelezővé tett magyar nyelven előadni. Állását a szabadságharc leverése után visszanyerte, és 1849-től hat éven át viselte a dékáni láncot. A cs. kir. Ferenc József-rend lovagjává ütötték.
Főbb munkái: Dissertatio inauguralis medica de nevralgia faciali. Vindobonae, 1820.; Fölszólítás Magyar- és Erdélyország orvosaihoz s természetvizsgálóihoz, Pest, 1841.; Néhány szó Magyarhon ásványvizeiről. Pest, 1843.; Az egri sóforrás szétküldözött vizének hatásáról, együtt érzésből keletkezett mellbajjal szövődött idült természetű lobos májdugulásban. Pest, 1843 (németül Pest, 1843.); A Magyarhonban mostanában uralkodó burgonyabetegség, észszerű mezei gazdák és természetvizsgálók számára. Pest, 1847.
Nyughelye: nem ismert.
