(
Élesd, 1868. március 25. – Budapest, 1932. február 10.)
Dékán: 1926/27
Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, oklevelet 1892. január 23-án kapott. Magántanári képesítését 1899-ben szerezte meg az általános szövettan és szövettani módszerek tárgykörében. Eközben az Iparművészeti Iskolában és a Mintarajziskolában művészeti anatómiát oktatott. Egyik első, jelentős munkája, a Művészeti boncolástan (1900) is ebben a témakörben mozgott. 1906-ban címzetes rendkívüli tanár lett, majd 1911. január 11-én egyetemi tanári kinevezést kapott a II. sz. Anatómiai Intézet élére, ahol elődjét, Thanhoffer Lajost már korábban is helyettesítette annak betegsége idején. Tanulmányait magyarul és németül tette közzé, a legelsőt még reáliskolai tanuló korában. Főként szövettani vizsgálatokkal foglalkozott. Kutatásokat végzett a sejthártya kérdésében, valamint a Sertoli-féle sejtek működésének tisztázása érdekében. Az általa összeállított szövettani fixáló folyadék jelenleg is használatos. Sajtó alá rendezte Toldt hatkötetes boncolástani atlaszát, mely magyarul 1912-ben jelent meg. Szeretett feleségének elvesztése elviselhetetlen csapást mért rá. 1930-ban nyugállományba vonult, majd 1932-ben a halálba menekült.
(Főbb munkái: Összenövesztett állatok. In. Term.tud. Közl. Bp., 1898.; Az ikrek keletkezéséről. In: Term.tud. Közl. Bp., 1899.; Az emberi test szépségeiről. Bp., 1900.; Művészeti bonczolástan az emberi test formáinak ismertetése. Művészek és a művészet iránt érdeklődők számára. Bp., 1900.; Die Entstehung der Chromosomen, Evolution oder Epignese? Berlin – Wien, 1907.; Az emberboncolás tankönyve. Bp., 1919.)
