(Pestújhely, 1912. október 31. – Budapest, 1994. szeptember 8.)
Tanszék: Anatómiai- Szövet- és Fejlődéstani Intézet 1963-1977.
Eredeti családneve Schimert, amit 1940 őszén változtatott Szentágothaira. Anyai ágon Lumniczer Sándor dédunokája, édesapja is orvos volt. A budapesti Német Gimnáziumban érettségizett 1930-ban, majd testvéreihez hasonlóan a kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem Orvostudományi Karára iratkozott be, ahol 1936. november 7-én kapott orvosdoktori diplomát. Már I. éves korától bejárt a Lenhossék Mihály vezette Anatómiai-tájbonctani Intézetbe, ahol több anatómiai pályadíjat nyert. 1933-tól önálló tudományos kutatást végzett, 1935. október 1-jén gyakornoki, 1937. október 1-jén tanársegédi kinevezést kapott. 1940. december 1-jén lett adjunktus. Egy évet Bázelben töltött, majd hazatérve 1942-ben nyert magántanári képesítést Az idegrendszer anatómiája és szöveti szerkezete tárgykörben. Tudományos munkáiban eleinte a vegetatív beidegzés finomabb szerkezetével foglalkozott, majd hamarosan áttért a központi idegrendszer neuronkapcsolatainak elemzésére a kísérletesen előidézett synapsis-elfajulás módszerével. 1944 márciusában behívták katonának, előbb budapesti szolgálatra, majd augusztus 28-án újabb behívással a déli hadműveleti területre és a szombathelyi 523. számú hadikórházba került szolgálatra. Orvosi beosztásban őrvezetői rendfokozatban maradt, mivel a tiszti előléptetést elvi megfontolásból mindvégig elhárította. 1945. január 19-én egy sebesültszállítmánnyal Németországba vitték, ahol az 559. számú, Bad Kissingenben települt magyar hadikórházban szolgált, majd amerikai hadifogságba került. Az amerikai hatóság magyar hadifogolykórház vezetésével bízta meg. 1946 februárjában térhetett haza egy kórházvonattal. 1947. március 21-én kinevezték egyetemi tanárrá Pécsre, az Erzsébet Tudományegyetem Bonctani és Szövettani Tanszéke élére. Pécsett tanítványaival évekig a labyrinthus és a szemmozgások élettanával, a belső elválasztású rendszer idegi szabályozásával és idegfejlődéstani kérdésekkel, főleg ezek kibernetikai vonatkozásaival foglalkozott. 1948-ban az MTA levelező taggá választotta, 1952-ben megszerezte az orvostudományok doktora fokozatot. 1956-ban a pécsi Értelmiségi Forradalmi Bizottság elnöke volt. 1963. szeptember 1-jei hatállyal áthelyezték Budapestre, az akkor már Budapesti Orvostudományi Egyetem nevet viselő alma materébe, az Anatómiai Intézet igazgatójaként. Budapesten fő témaköre a funkcionális neuroanatómia, a synapsisok funkcionális struktúrája, a neuronhálózatok elemzése és az elektronmikroszkópos hisztokémia lett. 1967-ben az MTA rendes tagjává, majd 1973-ban alelnökévé választotta. A korábbi elnök, Erdey-Grúz Tibor halála után, 1976. október 26-án megbízták az Akadémia vezetésével. 1977. május 5-én a közgyűlés hivatalosan is elnökké választotta, ezért lemondott a tanszék vezetéséről. Az MTA elnöki feladatokat 1985-ig látta el, ekkor országgyűlési képviselő, illetve az Elnöki Tanács tagja lett. 1986-ban nyugdíjba vonult, de professor emeritusként még folytatta az oktatást. Az 1990-es országgyűlési választáson az MDF színeiben lett ismét képviselő.
Számos tudományos társaságnak, akadémiának volt tagja, tiszteleti tagja: Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (elnök), Leopoldina Német Természettudományi Akadémia (Halle – 1967, tag), Mainzi Tudományos és Irodalmi Akadémia (1969, tag), Belga Királyi Orvosi Akadémia (Brüsszel – 1970, külföldi tiszteleti tag), Egyesült Államok Tudományos Akadémiája (Washington – 1970, külföldi tag), Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémia (Boston – 1972, tiszteleti tag), Norvég Tudományos Akadémia (1976), Szovjetunió Tudományos Akadémiája (1976, tag), Royal Society (London – 1978, külföldi tag), Svéd Királyi Tudományos Akadémia (Stockholm – 1978, tag), Bolgár Tudományos Akadémia (1979, tag), Lengyel Tudományos Akadémia (1980, tiszteleti tag), Csehszlovák Tudományos Akadémia (1980, tiszteleti tag), Academia Pontifica (Vatikánváros – 1981, tag), Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia (tiszteleti tag), Szovjetunió Orvostudományi Akadémiája (tiszteleti tag), Német Tudományos Akadémia (külföldi tag), Indiai Nemzeti Tudományos Akadémia (külföldi tag), Finnország Akadémiája (tiszteleti tag), Académie Européenne des Sciences, des Arts et des Lettres (AESAL, tag), Club of Rome (tag), Szerb Tudományos Akadémia (tiszteleti tag). Az Oxfordi Egyetem (1978), a Turkui Egyetem (1980) és a Pécsi Orvostudományi Egyetem (1980) tiszteletbeli doktorrá fogadta.
Kitüntetései: Kossuth-díj II. fokozat (1950), Munka Érdemrend III. fokozat (1954), arany fokozat (1972), Hufeland érem ezüst fokozat (NDK – 1969), Állami Díj I. fokozat (1970), Karl Spencer Lashley díj (USA – 1973), Milánó városának aranyérme (Golgi Symp. – 1973), Jancsó emlékérem (1976), Ferrier Lecture, Royal Society (London – 1977), Semmelweis emlékérem (1977), Markusovszky emlékérem (1978), Apáczai Csere János-díj (1980), F.O. Schmitt-díj (USA), Akadémiai Aranyérem (1985), Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje a csillagokkal (1992), Magyar Örökség díj (2000, posztumusz).
Főbb munkái: Az ember anatómiájának atlasza (Kiss Ferenccel). Bp., 1946.; Die Rolle der einzelnen Labyrinthrezeptoren bei der Orientation von Augen und Kopf im Raume (A labyrinthus idegmagvainak szerepe a szemek és a fej térbeli orientációjában – Gömöry Andrással, Scháb R. és Sas J.). Bp., 1952.; A Hypothalamic Control of the Anterior Pituitary (A hypophysis elülső lebenyének hypothalamikus szabályozása – Flerkó Bélával, Mess Bélával és Halász Bélával). Bp., 1962.; The Cerebellum as a Neuronal Machine (A kisagy mint neuronális gép – John C. Eccles-szel és Masao Itoval). Berlin-Heidelberg-New York. 1967.; Funkcionális anatómia I-III. Bp., 1971. (4. átdolgozott kiadás Réthelyi Miklóssal 1985-ben.); Conceptual Models of Neural Organization (Az idegi organizáció elméleti modelljei. – Michael A. Arbib-bal) Cambridge, Mass. 1975.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 6/2. parcella 1-111/112.
Galéria
