Székessy Vilmosné Hermann Vilma Amália (Budapest, 1910. május 14. – Budapest, 1992. augusztus 31.)

Tanszék: Biokémiai Intézet 1954-1973.

Édesapja szabómesterként dolgozott. Középiskolai tanulmányait a budapesti Sophianum leánygimnáziumban végezte, majd a kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi fakultására iratkozott. Másod- és harmadéves korában a Lenhossék Mihály vezette anatómiai intézetben dolgozott, ahol különösen az idegrendszer szövettanával és a velőshüvely fejlődésének vizsgálatával kapcsolatos módszereket sajátította el. Negyedévesként a Hári Pál vezette Élet- és Kórvegytani Intézetben, a következő tanévben a kórbonctani intézetben dolgozott. Az abszolutórium megszerzése után egy teljes évet töltött a Tihanyi Biológiai Intézetben Verzár Frigyes és Méhes Gyula professzorok mellett. Ezután két évet az egyetem Bölcsészettudományi Karán töltött matematika, kémia és kísérleti fizika szakokon. Közben ismét az Élet- és Kórvegytani Intézetben dolgozott. 1935-ben ÁDOB-álláson alkalmazták az intézetben, majd két gyermeke születése okán (1936, 1938) hosszabb szünet következett pályafutásában, így csak 1942. november 7-én szerzett orvosdoktori diplomát. Ezután is az intézetben talált alkalmazást, mint fizetéstelen tanársegéd, díjas gyakornok. Főként vitaminokkal és hormonokkal kapcsolatos témákkal foglalkozott, illetve vezette az önálló életvegytani búvárlatok c. kollégiumot. 1945 tavaszán, az intézetvezető távollétében ő tartotta az életvegytani előadásokat, majd Szent-Györgyi Albert érkezése után az izom biokémiájával kezdett foglalkozni. 1947. május 12-én magántanári képesítést szerzett a biokémiai vizsgáló módszerek tárgykörben. 1947/48-ban önállóan szervezte meg a biokémiai gyakorlatokat, melyet később is vezetett. 1951-ben nyert egyetemi docensi kinevezést. 1952. október 18-án kapott kandidátusi minősítést. Közben a betegeskedő Szörényi Imre professzort helyettesítette, majd 1954 áprilisában egyetemi tanári kinevezéssel átvette az intézet vezetését, melyet nyugdíjba vonulásáig ellátott.

1950-ben lett tagja az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének. Tagja volt a Magyar Élettani Társaságnak, de politikai párthoz nem csatlakozott.

1964-ben Kiváló orvos, 1967-ben Az oktatásügy kiváló dolgozója elismerésekkel tüntették ki.

Főbb munkái: Biokémiai előadások 1. Egyetemi jegyzet. Bp., 1965.; Biokémiai gyakorlatok (összeáll.). Bp., 1972.

Nyughelye: Farkasréti temető.