(Pest, 1755 – Pest, 1802. október 26.)
Dékán: 1786/87, 1791/92
Családja Donaueschingenből vándorolt Magyarországra. Orvosi tanulmányai elvégzése után kezdetben katonaorvosként működött, majd 1784-től az éppen abban az évben Pestre telepített egyetem sebészet és szülészet tanára lett. Ezzel egy időben országos szemorvossá is kinevezték. 1801-ben az ő kezdeményezésére létesült szembetegeknek fekvőbeteg osztály az egyetemi klinikán. A fiumei himlőjárvány leküzdésében szerzett érdemei elismeréséül 1797. október 20-án magyar nemességet kapott. A francia háborúk kapcsán meghirdetett nemesi felkelések során számos tengermelléki katonai kórházban (Zára, Raguza, Zeng, Fiume, Trieszt) tett látogatást az akkoriban dühöngő járványok elleni védekezés megszervezésére. Végül maga is e járványoknak esett áldozatául.
(Munkái csak kéziratban maradtak fenn: De criterio experimentorum medicorum, De fidis remediis, De intempestiva assumtione medicamentorum, De judicio difficili, De isagoge practica, De historiae morborum criterio, De casibus medicis practicis, De medicina et pharmacopolio.)