(Budapest, 1938 – )
1963-ban szerzett oklevelet a Budapesti Orvostudományi Egyetemen. Ettől kezdve az egyetem Igazságügyi Orvostani Intézetének munkatársa 1963-tól mint gyakornok, 1965-től mint tanársegéd, 1973. júl. 1-től mint adjunktus, 1978-tól mint docens, majd 1990-től mint egyetemi tanár. Az intézet vezetését 1992-ben vette át, de már 1991-től vezette az Országos Igazságügyi Orvostani Intézetet. Kandidátusi fokozatát 1977-ben szerezte meg, 1990-től az orvostudományok doktora. 1990-1993-ban a TMB Klinikai II. Orvostudományi Szakbizottság tagja, 1993-1997-ben az országos Doktori és Habilitációs Tanács elnöke, 1994-2000-ben az MTA közgyűlési doktorképviselője. 1996-2001-ben az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának alelnöke, majd az ETT alelnöke, 1997-2000-ben a MAB alelnöke. 2001-től az MTA levelező tagja. Fő kutatási területe a szívizom ATP-ázok, szívglikozidok és Ca++ hiszto- és citokémiai kimutathatósága, morfológiai lokalizálása, illetve új morfológiai vizsgálómódszerek bevezetése. Hazai (Magyar Igazságügyi Orvosok Társasága, Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége) és nemzetközi (International Academy of Legal Medicine) szakmai társaságok vezetőségi tagja, több jelentős díj (Jendrassik-díj 1986, Batthyány-Strattmann-díj 1997, Ipolyi Arnold-díj 1998, Akadémiai díj 2000, 2001) kitüntetettje. 1998-tól 2000-ig a SOTE Általános Orvostudományi Karának dékánja, majd 2000-től 2003-ig az integrált Semmelweis Egyetem első rektora.