Schuster János Konstantin (Pécs, 1777. május 4. – Pest, 1838. május 19.)
Tanszék: természetrajz (h.) 1808-1810, vegytan 1811-1838, botanika (h.) 1816-1817, általános kór- és gyógytan (h.) 1821-1824.
Viselt egyetemi méltóság: dékán 1811/12-1812/13[1], rektor 1821/22.
Pékmester fiaként született. Gimnáziumba szülővárosában járt, ugyanitt végezte el a bölcseleti (1792-94) és jogi (1794-96) tanulmányokat is. Ezután jött Pestre, ahol 1796 és 1800 között orvoslást tanult, majd 1802. március 16-án szerzett orvosdoktori oklevelet. Ezt megelőzően, 1802. február 10-én a vegytani tanszéken lett segéd. 1805-től hosszabb németországi tanulmányutat tett, melynek során főleg Martin Heinrich Klaproth mellett dolgozott Berlinben. Visszatérve 1806. május 27-től 1808. szeptember 16-ig a gyógyszerészet korrepetítora Pesten, majd 1808. szeptember 26-tól rövid ideig a kolozsvári líceum tanára (vegytan, ásványtan és metallurgia). Még ugyanebben az évben, december 20-án kinevezték a pesti egyetemre a természetrajz tanárának. 1809-ben a nemesi felkelő sereg orvosaként súlyos tífuszon esett át. Winterl halála után, 1811. február 19-én átvette a vegytani tanszéket, de helyettesként botanikát is előadott 1817. május 21-ig, Haberle Károly kinevezéséig. Ez idő alatt a Nemzeti Múzeum természetrajzi gyűjteményének rendezését és lajtsromozását is elvégezte. 1831. február 20-án az Akadémia rendes tagjává választotta, különös tekintettel a vegytani magyar műnyelv megalkotása körül szerzett érdemeire. Tanszéki elődjei munkáit is kiadatta, így 1807-ben Berlinben Winterl két kötetes dualisztikus kémiai rendszerét, illetve 1829-ben Kitaibel Magyarország vízrajzát tárgyaló, szintén kétkötetes művét. Foglalkozott még a magyar és keleti nyelvek összehasonlító nyelvészetével és helytörténetírással, zenedarabok szerzésével is. 1836. augusztus 1-jén Baranya megye táblabírájának hívta meg. Kétszer dékánná, egyszer rektorrá választották. Temetésén tanítványai vállukon vitték szeretett professzorukat egészen a sírhelyig, mely Kisfaludy Károlyé közelében volt, de ma már nem lelhető fel.
Főbb munkái: Geschichte der Stadt Pesth. Pesth, 1806.; System der dualistischen Chemie des Professor Jak. Jos. Winterl I-II. Berlin, 1807.; Terminologia botanica. Budae, 1808.; De opio. Pesth, 1819. (névtelenül); De iodo. Pesth, 1827. (névtelenül); De ferro. Pesth, 1829. (névtelenül); Pauli Kitaibel, Hydrographia Hungariae, praemissa auctoris vita. Pesth, 1829.; Gyógyszerek árszabása. Magyarországra és a hozzá kapcsolt tartományokra alkalmaztatva. Buda, 1829 és 1845. (Névtelenül. Magyar, latin és német szöveggel.); Kleiner chemischer Apparat. Pesth, 1829.; Gyógyszeres értekezések I-II. Pesth, 1829-30.
Nyughelye: Szinnyei József szerint Kisfaludy Károly sírja közelébe temették el, amely ma a Fiumei úti temető, 29/2-1-1. sírhelyén található. A temető létesítését a városi tanács csak 1847-ben, jóval Schuszter halála után határozta el, ide Kisfaludy sírja is áthelyezés útján került.
[1] Életrajzai általában már az 1810/11. tanévtől keltezik dékánsága kezdetét. Forrásuk feltehetően a Hőgyes által tévesen megadott adat, az Orvoskar promóciós könyvében ekkor egyértelműen még Lenhossék Mihály Ignác töltötte be ezt a tisztséget.
