(Budapest, 1932. február 26. – Budapest, 2015. november 12.)
Tanszék: Fül-, Orr-, Gégeklinika 1985-1997.
Munkáscsaládból származott, édesapja gépész-kovácsként, később művezetőként dolgozott. 1950-ben, jeles érettségivel vették fel az akkor szeptemberben Eötvös Lorándról elnevezett budapesti tudományegyetem Orvostudományi Karára. Medikus évei alatt két évig az anatómiai intézetben, majd 1953-1956 között a Gyógyszertani Intézetben dolgozott demonstrátorként. 1956. szeptember 29-én kitüntetéssel vehette át diplomáját. Ezután került a BOTE Fül-Orr-Gégeklinikájára gyakornoki beosztással. 1959. október 6-án jeles eredményű fül-orr-gégész szakorvosi vizsgát tett. 1960-ban került a klinika Audiológiai Állomása élére, valamint rendszeres előadója lett az Orvostovábbképző Intézetnek. 1969. december 17-én megszerezte a kandidátusi fokozatot. 1970. május 1-jén adjunktussá, később docenssé léptették elő. 1977. november 1-jén egyetemi tanári és tanszékvezetői kinevezéssel került a Szegedi Orvostudományi Egyetem Fül-Orr-Gégeklinikájának élére. 1978. január 1-től Csongrád megye szakfőorvosi feladatát is ellátta. 1979-ben audiológus szakorvosi vizsgát tett. 1982-ben a Würzburgi Egyetem vendégprofesszoraként működött. 1984-ben a SZOTE klinikai rektorhelyettesévé nevezték ki. 1985. július 1-től a SOTE Fül-Orr-Gégeklinikájának tanszékvezetője és az Országos Fül-Orr-Gégészeti Intézet igazgatója lett. 1987. november 1-jén elérte az orvostudományok doktora fokozatot. 1997-ben vonult nyugállományba, azután professor emeritusként vett részt a klinika munkájában.
Orvosi-oktatói hivatása mellett igen élénk szakmai és társadalmi közéleti tevékenységet is kifejtett. 1956-tól volt tagja az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének, ahol 1964-1971 között alapszervi titkár, 1967-től vezetőségi tag és az Egyetemi Szakszervezeti Tanács tagja, 1980-tól a Központi Vezetőség tagja volt. 1961-ben csatlakozott az MSZMP-hez. 1981-1984 között elvégezte a Csongrád Megyei PB egyéni vezetőképzőjét, tagja volt a SZOTE PB-nek és elnöke a Fegyelmi Bizottságnak. A rendszerváltás idején, a SOTE-n megalakult egyetemi parlament elnökének választotta.
Az orvostanhallgatók oktatásában 1952 óta, a fogorvosképzésben 1974 óta vett részt. Tudományos érdeklődése az audiológia és a nagyothallás műtéti rehabilitációja területét ölelte fel. Kitűnő operatőrként nagy jártasságra tett szert a fülészeti mikrochirurgia, a hallásjavító műtétek területén. Magyarországon elsők között kezdett stapes-sebészettel, illetve cochlearis implantációval foglalkozni. Az utóbbihoz szükséges intézményi háttér megteremtéséről is gondoskodott. Az 1972-es Audiológiai Világkongresszus főtitkára, illetve az 1981-es XIII. Fül-orr-gége Világkongresszus alelnöke volt.
Szakmai társasági és testületi tagságai: Magyar Fül-Orr-Gégeorvosok Egyesülete (vezetőségi tag 1966-tól, főtitkár 1971-től, elnök 1984-től), a Nemzetközi Audio-Phonológiai Hivatal (BIAP) munkatársa (1973), a Collegium Otorhinolaryngologicum Sacrum nemzetközi szervezet választott tagja (1976), az International Commission on Biological Effects of Noise nemzetközi szervezet magyar képviselője (1976), a Magyar Kórházszövetség Vezetősége Egyetemi Klinikai Szakbizottság elnöke, a Szegedi Akadémiai Klub titkára (1979), az ETT tagja, az Osztrák Fül-Orr-Gége Egyesület levelező tagja (1981), a MOTESZ elnökségi tagja (1985-től), az Európai Fül-Orr-Gégészeti Egyesület vezetőségi tagja, a Nemzetközi Audiológiai Társaság vezetőségi tagja, a Nemzetközi Otoneurológiai Egyesület főtitkára (1989-), a Collegium ORLAS tagja.
Tiszteleti tagságok: Olasz Audiológiai Társaság, NDK Fül-Orr-Gége Társaság (1979), a szovjet Össz-szövetségi Orvosegyesület, Japán Fül-Orr-Gége Egyesület, Purkyně Társaság, Csehszlovák Fül-Orr-Gége Egyesület. 1975-től tagja, 1985-től elnöke volt a Fül-Orr-Gégészeti Kollégiumnak.
Részt vett a Fül-Orr-Gégegyógyászat, a Journal of Otolaryngology, a HNO, a svéd Acta Otolaryngologica és az Audiology c. szaklapok szerkesztőbizottsági munkájában.
Elismerések, kitüntetések: Egészségügyi miniszteri dicséret (1976), Kiváló orvos (1982), MOTESZ-díj (1991), Batthyány-Strattmann László-díj (1997), Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2001), Pro Universitate díj (2002).
Főbb munkái: Hangingerek, zajok és hallásjavító műtétek hatása a hallószerv alkalmazkodóképességére. Kandidátusi értekezés. MTA, TMB. Bp., 1969.; Orr-fül-gégegyógyászat fogorvostanhallgatók részére. Bp., 1975., 1976.; Fül-orr-gégészet. Egyetemi tankönyv. Bp., 1979., Fül-orr-gégészet. Egyetemi jegyzet. Bp., 1985., 1986.; Az otosclerosis műtéti kezelése és etiopathogenesise. Doktori értekezés. MTA, TMB. Bp., 1987.; Fül-orr-gégegyógyászat (szerk.). Bp., 1990.; Fül-orr-gégészet (Fabinyi Balázzsal). Bp., 1993., 1996.; Fül-orr-gégészet, fej-nyaksebészet. Egyetemi tankönyv. Bp., 1997., 1999.; A sebészet és ágainak története Magyarországon a II. világháború után 1945-1990 (Kós Rudolffal). In: Orvostörténeti Közlemények. Bp., 2002.; Fül-orr-gégészet fogorvostanhallgatók számára (Répássy Gáborral, Hirschberg Andorral és Rezek Ödönnel). Bp., 2004.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 35. parcella 14/1/19.
Galéria
