Palkovics András (Cinfalva /Sopron megye/, 1750. szeptember – Buda, 1819. július 27.)[1]
Tanszék: az ún. külső orvosi kar tagjaként nem végzett oktatást.
Viselt egyetemi méltóság: dékán 1816/17-1817/18.
Orvosi oklevelét 1778 májusában kapta az akkor már Budán működő egyetem orvoskarán. Rövid másfél évig az orvoskaron segédtanárként működött, majd 1779-ben előbb Krassó vármegye, majd pedig Szeged város tiszti orvosaként dolgozott tovább. 1781-ben visszatért Budára, ahol előbb másod-, majd 1784-ben első tisztiorvosi tisztséget kapott. Különösen kitüntette magát az 1789-ben és 1806-ban a városban dúlt pestisjárványok idején, melyek elülte után megszervezte a közadakozásból megvalósuló új budai közkórház építését. Az 1809-es francia háború során a Szent Flórián melletti budai tartalékkórházban 600 sebesült és beteg ápolásáról gondoskodott. Mindezen szolgálatok elismeréseként 1810. február 9-én I. Ferenctől magyar nemességet kapott. A pesti Orvoskar kültagja volt, vagyis nem tartozott az oktatói testülethez. Pályája során több megye táblabírói tisztét is betöltötte. Egyetlen munkája ismert, a Budán kiadott doktori disszertációja. 1816/17-1817/18 között volt az orvoskar dékánja.
Főbb munkái: Dissertatio inauguralis medica de calculis pulmonum. Budae, 1778.
Nyughelye: nem ismert.
[1] Nevét a kései életrajzok és a szakirodalom egyöntetűen Palkovits alakban írják, az Orvoskar promóciós könyvében azonban Palkovicsként szerepel.