(Nagykikinda, 1919. augusztus 24. – Budapest, 1996. február 20.)
Dékán: 1967/68 – 1969/70, 1976/77 – 1978/79
Egyetemi tanulmányait Belgrádban kezdte meg 1937-ben. 1938-1941 között az itteni Kórbonctani Intézetben működött, majd a front átvonulása után a németek megszállta területről 1941 tavaszán Magyarországra szökött. Tanulmányait Szegeden folytatta, ahol 1943 decemberében orvosi diplomát szerzett. Orvosi működését 1943-ban a szegedi Beldiagnosztikai Klinikán kezdte, majd gyakorló orvosként Szentendrén folytatta. 1944 végén honvédorvosként behívták katonai szolgálatra, majd angol fogságba esett, ahonnan 1946 szeptemberében tért vissza. Orvosi működését a Tolna megyei Bedegkéren, majd 1947 tavaszától Budakalászon folytatta. Ezzel párhuzamosan kezdte meg szakképzését a későbbi Tüdőklinikán, ahol előbb kórházi segédorvos, majd 1948 októberétől klinikai gyakornok lett. 1947-ben csatlakozott a Szociáldemokrata Párthoz, de innen a pártegyesülés (1948, Magyar Dolgozók Pártja néven) után „nyugatosság” vádjával 1949 tavaszán kizárták. 1950-től az Orvos-Egészségügyi Szakszervezetben fejtett ki tevékenységet. 1951-ben tanársegédi, 1953-ban adjunktusi kinevezést kapott. 1957-től docens, majd Kováts Ferenc professzor nyugdíjazása után, 1961 szeptemberében megbízták a Tüdőgyógyászati Klinika vezetésével. 1963 áprilisában kapta meg egyetemi tanári kinevezését. A tanszékvezetői feladatkört 1988 júniusáig látta el. 1964-ben az egyetem Általános Orvostudományi Karának dékánhelyettese, majd két ciklusban (1967-1970, 1976-1979) dékánja. Tudományos közleményei – munkásságának kezdetén – a tuberculosis kísérletes vizsgálataival foglalkoztak, majd később a nem gümős tüdőbetegségek klinikai kutatásával. Kandidátusi disszertációja a „Mellkasi betegségek összehasonlító biopsziás vizsgálata” c. témakörből készült 1959-ben. Ezt a témakört folytatva, a spontán légmell patogenetikai vizsgálatával foglalkozott. Működési területe a krónikus aspecifikus tüdőbetegségek kutatása, az obstruktív tüdőbetegségek kórélettana és járványtana. Test-plethysmographiás módszerrel vizsgálta a spontán pneumothorax kezelése során a pleuralis compliance-t, a pleuraüreg gázcseréjét. A Nemzetközi Tbc Unio vezetőségi tagja, a Korányi Frigyes Tbc és Tüdőgyógyász Társaság elnöke, az Association Francaise de Pathologie Respiratoire, az American College of Chest Physician és más tudományos egyesületek tagja volt.
Kitüntetései: Korányi emlékérem (1966), Kiváló orvos (1971), SOTE kiváló oktatója (1975). Munkái: 81 közlemény, 3 monográfia és 2 tankönyv. 1996-ban halt meg, a Farkasréti temetőben nyugszik.
(Főbb munkái: Nem gümős tüdőbetegségek /Szűcs Sándorral/. Bp., 1961.; A tüdőtuberkulózis. Egyetemi tankönyv. Bp., 1966.; A tüdőgyógyászat. Bp., 1973.; A tüdőbetegségek /Major-Magyar-Szüle-Zolnay/. Egyetemi jegyzet, Bp., 1977.)
