(Budapest, 1895. január 17. – Zürich?, 1982.)
Tanszék: Urológiai Klinika 1942-1945.
Középiskolai tanulmányait a III. kerületi Állami Főgimnáziumban végezte. Orvosdoktori oklevelet Budapesten szerzett 1920. április 10-én. Tanulmányait megszakítva, orvostanhallgatóként teljesített katonai szolgálatot 1914. július 31. és 1918 decembere között. Szolgálata végén egészségügyi hadnagyi rendfokozatban szerelt le. 1920. március 26-tól kezdve működött az Urológiai Klinikán. 1927-ben meghívást kapott a zürichi sebészeti klinikára, ahol díjas urológiai tanársegédként működött 1927. október 15. és 1929. július 1. között, önállóan vezetve a klinika urológiai osztályát. Utána egy félévet töltött a genfi nőgyógyászati és a párizsi urológiai klinikákon. Ezen idő alatt a budapesti orvoskari tanártestület szabadságot engedélyezett számára.
1931-ben magántanári képesítést szerzett „Az urológia, különös tekintettel a gonorrheára” tárgykörben.
1936-1942 között vezette a Szent János Kórház urológiai osztályát. Illyés Géza nyugállományba vonulása után a kar ajánlására 1942. október 1-jén Minder Gyula vette át az egyetem Urológiai Klinikája vezetését. 1944 végén szabadságot kért és kapott a kartól, majd a közeledő Vörös Hadsereg elől, svájci származású feleségét és családját előre küldve, november 8-án Zürichbe utazott. A háború után igazoló bizottsági eljárással, távollétében állásvesztésre ítélték, 1945 szeptemberében a miniszter öt tanártársával együtt az ő illetményei folyósítását is beszüntette. Zürichből már nem tért haza, feltehetően ott hunyt el 1982 folyamán, közelebbről nem ismert időpontban.
„Minder Gyula igényes és jól képzett urológus volt. A felső húgyutak dinamikájával és a felső üregrendszer pielonkinetikájával foglalkozott. Ő vetette fel a terhességi pielonephritis és az atonia kapcsolatát. Nagyszámú transuretralis prostataresectiót végzett, sok publikációja jelent meg különböző nyelveken. A hormon- és kemoterápia is érdeklődési körébe tartozott.”[1]
A Magyar Urológia felelős szerkesztője volt, melyet 1938-ban ő indított el.
Főbb munkái: Seltener Fall eines doppelten Ureters. In: Zeitschrift für Urologie, 1925.; Intravénás glucose injectiok gonorrheás folyamatok esetén. Habilitatios dolgozat. In: Orvosi Hetilap, 1927:14.; Über die cystische Erweiterung des vesicalen Harnleiterendes. In: Schweizerische Medizinische Wochenschrift, 1929. Jg. 59., Nr.35.; A hydronephrosisról klinikai és kísérleti tapasztalatok alapján. In: Orvosi Hetilap, 1931:6.
Nyughelye: nem ismert.
[1] Romics Imre: 95 éves a Semmelweis Egyetem Urológiai Klinikája. In. Orvosi Hetilap, Horus. 2015. 40. szám, p.1630.
