(Budapest, 1947 – )
Több diplomát is szerzett 1972 és 1990 között, sorrendben a következőket: pedagógia és biológia tanár, pedagógia szakos előadó, tanár és pszichológus, neveléstudomány kandidátusa. Tanulmányait követően, illetve párhuzamosan azokkal 1980 és 1988 között főelőadóként dolgozott az Egészségügyi Minisztérium Felsőoktatási Főosztályán. Ezt követően egy évig az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Pszichológiai és Pedagógiai Intézet igazgatója volt. 1989 és 1994 között az Orvostovábbképző Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, 1994 és 2000 között a Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, 2000-től pedig jogutódja, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai, illetve 2007-től az Egészségtudományi Kar főigazgatója. Ezen kívül az Ápolástudományi és Egészségpedagógiai Intézet igazgatója a karon, továbbá a Semmelweis Egyetem Patológiai Tudományok PhD Iskola vezetője. Tagja a Magyar Rektori Konferenciának, a Dékáni Konferenciának, az Egészségügyi Szak- és Továbbképzési Bizottságának, illetve szoros kapcsolatban van a karon képzett szakemberek nemzeti szövetségeivel (Magyar Ápolási Egyesület; Magyar Gyógytornászok Társasága; Magyar Látszerész, Optometrista, Kontaktológus Szövetség). 2003-ban a Magyar Köztársaság Aranykeresztje kitüntetésben részesült. Elsőként vezette be a magyar felsőoktatásban az ápoló-, optometrista- és szülésznőképzést. Szintén egyedüli és egyedülálló eredménye, hogy meghonosította Magyarországon az első, amerikai-magyar kettős fokozathoz vezető, BSc szintű ápolóképzést.