(Győr, 1924. december 21. – Budapest, 2000. március 8.)
Tanszék: Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika 1985-1994.
Ötgyermekes családban született, édesapja tisztviselőként dolgozott. A győri bencés gimnáziumban érettségizett 1943-ban, jeles eredménnyel. Ezután a budapesti kir. m. Pázmány Péter Tudományegyetem Orvosi Karára iratkozott be. 1950. január 20-án kapta meg orvosdoktori oklevelét „summa cum laude” minősítéssel. Szakmai munkáját externistaként kezdte az Ideg-Elmekórtani Klinikán 1950-ben. Június 15-én segédorvosként alkalmazták a Budapest-Lipótmezei Állami Elme- és Ideggyógyintézetben. 1951. júliustól decemberig tartalékos katonai szolgálatot teljesített, majd 1952. január 26-tól hivatásos katonai szolgálatba lépett a Magyar Néphadsereg Központi Katonai Kórházában, ahol a neurológiai részlegen, az idegsebészeten és az elektrofiziológiai laboratóriumban is dolgozott. 1952 augusztusától vezette az akkor megnyitott pszichiátriai részleget. 1957-ben adjunktusi, egyben osztályvezető-helyettesi kinevezést kapott az ideg- elmeosztályon. 1954. február 26-án elmeorvosi szakvizsgát, 1958 decemberében ideggyógyászati szakvizsgát tett. Igazságügyi elmeszakértői feladatokat már 1952 óta ellátott katonai és polgári területen egyaránt. Az ő nevéhez fűződik a katonai igazságügyi elmeszakértői szolgálat megszervezése. 1966 és 1969 között elvégezte a Marxizmus-leninizmus esti egyetemet. 1969. október 29-én elérte a kandidátusi fokozatot. 1969-től főorvos, majd az osztály 1973-ban történt kettéválasztásakor a Pszichiátriai Osztály vezető főorvosa lett. 1978-ban kinevezték a kórház elme-ideggyógyászat főszakorvosává, egyben címzetes egyetemi tanári címet kapott. Ugyanekkor léptették elő ezredessé, és megbízták az MN főszakorvosi teendőivel is. 1982. szeptember 15-én kapott függetlenített főszakorvosi beosztást, és átkerült a HM Szolgálat Főnökség állományába, noha szolgálati helye nem változott. 1981 május 5-én igazságügyi elmeorvostani szakképesítést nyert. 1985. július 1-jén kapott egyetemi tanári és klinikaigazgatói kinevezést a SOTE Psychiátriai Klinika élére, ahol 1993. június 30-ig szolgált. 70 éves korában, 1994-ben vonult nyugdíjba.
1954 óta folytatott klinikofarmakológiai vizsgálatokat, a forgalomban lévő szerek szinte mindegyikét (pszichofarmakonok, neurofarmakonok) vizsgálta, de részt vett számos, kísérleti fázisban elakadt szer vizsgálatában is. 1970-1976 között tagja volt az MTA Tudományos Minősítő Bizottságnak, melyben jelentős tevékenységet fejtett ki. Az OTKI psychiatriai, neurológiai és katonai tanszékein 1962 óta tartott előadásokat, szervezett tanfolyamokat. A SOTE Pszichiátriai Klinikán 1970 óta működött oktatóként. 1975-ben felkérték, hogy vegyen részt az új bűntetőtörvénykönyv kidolgozásában. 1976 óta adott elő pszichiátriát a Neurológiai Klinikán.
Az ETT Igazságügyi Bizottságban 1972 óta működött. 1974-ben lépett be az MSZMP-be. 1978-tól vett részt az Országos Pszichiátriai Kollégium munkájában. Szintén 1978-ban választották a Magyar Ideg- Elmeorvosok Társasága vezetőségi tagjává, 1982-ben alelnökévé. A Magyar Igazságügyi Elmeorvosok Társaságának 1970-től volt vezetőségi tagja, 1980-tól az Elmeszekció egyik vezetője. Egyik alapítója volt az EEG Társaságnak, szintén kezdettől volt tagja a Korányi Társaságnak, amely 1982-ben vezetőségébe fogadta. A Magyar Pszichiátriai Társaság munkájában is annak alapítása óta vett részt. Tagja volt továbbá a Magyar Farmakológusok Társaságának.
1978-ban az Ideggyógyászati Szemle, 1984-ben a Honvédorvos szerkesztőbizottságába választották be.
Pályafutása során az alábbi kitüntetésekben, elismerésekben részesült: Haza Szolgálatáért ezüst fokozat (1960), Szolgálati Érdemérem (1962, 1967, 1972, 1977, 1982), Haza Szolgálatáért arany fokozat (1970, 1976), Igazságügy Kiváló Dolgozója (1983), Kiváló orvos (1984), Magyar Köztársaság Elnöki Aranyérme.
Főbb munkái: Igazságügyi elmekórtan (Huszár Ilonával és Kuncz Elemérrel). Medicina, Bp., 1986.
Nyughelye: Farkasréti temető 35-1/0/0/38.
