Klug Nándor, tamásfalvi (Kotterbach /Szepes vm./, 1845. október 18. – Budapest, 1909. május 14.)
Dékán: 1898/99 – 1899/1900
Orvosi tanulmányait Bécsben és Pesten végezte. 1870. december 24-én Pesten kapott orvosdoktori, a következő tanévben szülészmesteri, 1872 februárjában pedig sebészdoktori oklevelet. 1871-től az orvosi fizikai, majd 1873-tól az élettani tanszéken lesz tanársegéd Jendrassik Jenő mellett. 1874-ben magántanári képesítést nyert orvosi fizikai tárgykörben (A természettannak rezgésen alapuló tünetcsoportja). 1876-ban a nyári félévet a lipcsei élettani tanszéken töltötte, ahol munkája elismeréséül az élettani társulat rendes tagjává választották. Hazatérve 1877-ben az élettan nyilvános rendkívüli tanárává nevezték ki. A következő évben meghívást kapott a kolozsvári egyetem élettani tanszéke élére, melynek épületét az ő elképzelései szerint tervezték. 1891 augusztusáig működött Kolozsvárott, mely időszakban kétszer volt kari jegyző, háromszor dékán és egyszer rektor (1889/90). Két évig töltötte be az Erdélyi Múzeumegylet orvos-természettudományi szakosztályának elnöki, majd titkári tisztét. Jendrassik halála után, 1891-ben a budapesti élettani tanszékre kapott nyilvános rendes tanári kinevezést, ahol haláláig dolgozott. Széleskörű irodalmi munkásságot fejtett ki. Tudományos munkássága kezdetén az érzékszervek és az idegrendszer élettana foglalkoztatta, különösen a bőrérzékelés egyes formái, a látás és a látószervek működése valamint a hallás és a hallószervek élettana. Ugyancsak foglalkoztatta a szív és a vérkeringés élettana, a szív beigedzése, a bolygóideg hatása a szív működésére. Érdeklődése később az emésztés és az anyagcsere-folyamatok, főleg azok biokémiája felé fordult. Két akadémiai székfoglalóját is ebben a témakörben tartotta. Szerkesztője volt a Magyar Orvosi Archívum és az Ungarisches Archiv für Medizin szakfolyóiratoknak és részt vett a Pallas nagy lexikona munkálataiban is. Érdemei elismeréséül tamásfalvi előnévvel magyar nemességet, majd udvari tanácsosi címet kapott. Az Akadémia 1890. május 8-án levelező, majd 1894. május 4-én rendes tagjai közé választotta. Tagja volt a firenzei Academia Medico-Fisico Florentinának és a Deutsche Physiologische Gesellschaft-nak is. Budapesten a dékáni tisztséget két tanéven át viselte.
(Főbb munkái: Vizsgálatok az emlősök fülcsigájáról. Bp., 1873.; A színérzésről indirect látás mellett. Bp., 1875.; Az emberi hang és a beszéd. Bp., 1887.; Az emberélettan tankönyve I-II. Bp., 1888.; Az enyv mint tápanyag. Bp., 1890./akadémiai székfoglaló/; Emlékbeszéd Jendrassik Jenő rendes tagról. MTA Emlékbeszédek, Bp., 1892.; Adatok a pepszinemésztéshez. Bp., 1894. /akadémiai székfoglaló/; Az érzékszervek élettana. Bp., 1896.; Emlékbeszéd Ludwig Károly Frigyes Vilmos külső tagról. MTA Emlékbeszédek, Bp., 1897.; Az anyagforgalom élettanának újabb haladásáról. Bp. 1904.)