(Nagyszalonta, 1899. szeptember 7. – Budapest, 1966. április 6.)
Dékán: 1941/42 – 1942/43, 1945/46
Hétgyermekes kisiparos családból származott, édesapja szabó volt. Középiskoláit szülővárosában és Székelyudvarhelyen végezte. Orvosi tanulmányokat Kolozsvárott folytatott, diplomát 1913-ban szerzett. Már medikusként, 1909-től a Leíró- és Tájbonctani Intézetben működött egészen 1917-ig. Kezdetben, mint díjas demonstrátor, 1911. február 1-jétől díjas gyakornok, 1912. március 1-jétől második tanársegéd helyettes, majd 1914. jan. 1-jétől második tanársegéd, végül 1917. április 1-jétől szeptember 1-jéig első tanársegéd. Eközben a világháború idején két alkalommal is behívták katonai szolgálatra, előbb Kolozsvárra, majd Szatmárra. 1917-ben a budapesti Anatómiai Intézetbe került tanársegédnek, majd 1919-től ugyanitt adjunktus. 1924-ben lett magántanár a tájanatómia tárgykörében. Házassága révén Szegedhez kötődött, így 1929-ben Szegedre kapott kinevezést nyilvános rendes tanárként az Anatómiai és Szövettani Intézet élére. 1934-ben hívták vissza Budapestre, ahol augusztus 1-jétől látta el az I. sz. Anatómiai Intézet vezetését. Hivatalba lépése után hosszú, súlyos konfliktusba keveredett tanártársával, a Debrecenből érkezett Huzella Tivadarral a két anatómiai intézet megosztása miatt. 1946 és 1950 között a II. sz. Anatómiai Intézet igazgatását is ellátta. Főként a vegetatív idegrendszer összehasonlító bonctanával foglalkozott, alapvető kutatásokat végzett a funkcionális neuroanatómia területén. Úttörőnek számított a medencei szervek funkciós keringési anatómiájáról készült dolgozata, mellyel megalapozta a hazai mikrocirkulációs kutatásokat. Nyolc tankönyvet írt, a Szentágothai Jánossal együtt jegyzett anatómiai atlaszát 14 nyelven adták ki. Számos külföldi útjának is köszönhetően kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett. 1912-ben Frankfurtban, Kölnben és Londonban járt, 1920-ban ismét Németország és Anglia, 1930-ban Franciaország és Anglia volt a célpont. 1947/48-ban fél évet az Amerikai Egyesült Államokban töltött. Hosszabb szünet után 1963-ban egyéves nyugati körutazást tett Anglia, az USA, az NSZK, Franciaország és Svájc érintésével, de két hónapra a Szovjetunióba is ellátogatott. 1946-66 között tagja volt a baseli Acta Anatomica, 1947-66 között pedig az amszterdami székhelyű Excerpta Medica szerkesztőbizottságainak. 1932-ben a Francia Akadémiától Prix l’allemand díjat kapott egy 11 évvel korábban megjelent cikkéért. 1934-ben a Francia Antropológiai Társaságtól megkapta a Fauvelle-díjat. Számos tudományos társaság tagja is volt, így a Korányi Sándor Társaságé, tiszteleti tagjává választotta az Erdélyi Múzeum-Egyesület, valamint 1932-ben a Kolozsvári Román Orvostársaság. A Société d’Anthropologie de Paris, az Association des Anatomistes (1934-), a Royal Society of Medicines (1957-) és Scientific Society of Nuclear Haematology (1965-) egyaránt tagjai között tartotta nyilván. 1944-ben alapítója, majd elnöke volt a Szabadegyházak Szövetségének. 1952-ben Kossuth-díj ezüst fokozatával tüntették ki, és ugyanebben az évben érte el az orvostudományok doktora fokozatot. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát kétszer is (1959, 1961) megkapta. A budapesti orvoskaron két alkalommal is dékánná választották.
(Főbb munkái: Anatomisch-histologische Untersuchungen über die Erektion. In: Z. Anat. EntwickI. – Gesch. 1921.; Az ember anatómiájának atlasza, 1-3. köt. /Szentágothai Jánossal/ Bp., 1951., 34 kiadást ért meg, angol, német, orosz és spanyol nyelven is megjelent.; Rendszeres bonctan. /társszerzőkkel/ 1-2. köt. Bp., 1953. 9 kiadást ért meg.; Innervation of collageneous fibers: a kollagén rostok beidegzése /Láng A. társszerzővel/. In: Ideggyógyászati Szemle 7: 73-74. 1954.; Tájanatómia 9. kiad. Bp., 1967.)