Kétly László, br., csurgói báró (Budapest, 1873. május 27. – Budapest, 1936. szeptember 4.)
Dékán: 1927/28 – 1928/29
Édesapja, Kétly Károly a belgyógyászat professzora volt a budapesti Orvoskaron. Medikus korában az élettani és a kórbonctani intézetekben dolgozott. Orvosi oklevelét 1895. szeptember 28-án Budapesten szerezte, majd édesapja klinikájára (II. sz. Belgyógyászati Klinika) került. 1896-1897 során hosszabb nyugat-európai tanulmányutat tett. Megfordult Strassburgban, Naunyn professzor klinikáján belgyógyászatot és élet- és kórvegytant tanult, majd Párizsban Raymond, Marie, Dieulafoy, Potain és Dejerin professzorok mellett tanult, végül Berlinben is működött. Hazatérése után vezető tanársegéd lett a II. sz. Belklinikán. 1904-ben magántanári képesítést nyert a belgyógyászati diagnosztika és vizsgáló módszerei tárgykörben. 1910-ben rendkívüli, 1912-ben nyilvános rendkívüli tanár lett, s ebbéli minőségében helyettesként 2 éven át vezette az I. sz. Belgyógyászati Klinikát. 1914. március 30-án kapott nyilvános rendes tanári kinevezést. Ugyanekkor jelent meg „A belgyógyászati diagnostika” című tankönyve, melyet nem csak itthon, de külföldön is használtak. Az I. világháború kitörésekor a Ludovika Akadémia kórházának vezetője lett. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a kommunistákkal szembeni ellenszenve miatt eltávolították állásából, de ősszel visszakerült az I. sz. Belklinikára, melyet újjászervezett. 1922-ben nevezték ki a II. sz. Belklinika igazgatójává, ahol haláláig működött. 1927/28-tól két tanéven át volt az orvoskar dékánja.
(Főbb munkái: Magyar orvosi vademecum 2. kötet. Bp., 1902.; A belgyógyászati diagnostika és vizsgáló módszerek kézikönyve. Bp. 1914.; A typhus abdominalis és a paratyphusok. Bp. 1919.)
