Kétly Károly, csurgói báró (Fehérvárcsurgó, 1839. szeptember 14. – Budapest, 1927. február 19.)
orvos, belgyógyász, egyetemi tanár, 1897-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Apja a Károly grófok csurgói uradalmi intézője, Kétli György. Orvosi tanulmányait pesti és bécsi egyetemeken folytatta, orvosi oklevelet 1863-ban szerzett. 1864-től 1868-ig a pesti egyetem belgyógyászati klinikáján tanársegéd, majd 1868 és 1870 között ösztöndíjasként bécsi, berlini, és heidelbergi tanulmányutakat tett. Elsősorban idegkórtannal és „villámgyógyászattal” foglalkozott, eredményeként 1870-ben az elektroterápia magántanára lett. 1871-ben a Szent Rókus Kórház rendelőorvosa, 1877-1889-ben belgyógyász osztályvezető főorvos. 1884-től a pesti egyetem címzetes nyilvános rendkívüli tanára, 1889 és 1913 között a belgyógyászat nyilvános rendes tanára, valamint az I. számú belgyógyászati klinika igazgatója. 1902-ben és 1903-ban az egyetem rektora. 1919. március 28-án a vörös diktatúra Forradalmi kormányzótanácsa felfüggesztette állásából. Szakirodalmi és orvosképző tevékenysége mellett jelentős részt vállalt a budapesti Orvosegyesület megszervezésében, amelynek titkára, majd 1889-től alelnöke, 1893-tól pedig elnöke lett. Ezt követően, 1897-től az Országos Orvosszövetség alapító elnöke. Munkássága kiterjedt a a belgyógyászat számos területére, jelentősek az idegrendszer megbetegedéseivel kapcsolatos kutatásai. Magyarországon elsőként foglalkozott behatóan ideggyógyászattal, közleményei külföldön is elismerést váltottak ki. Tulajdonképpen a neurológia és az elektromos gyógykezelés egyik hazai úttörője. Foglalkozott az orvosképzés, ezen belül a belgyógyászképzés kérdéseivel is.
Az uralkodó, I. Ferenc József(1848-1916) Kéthly Károlyt és gyermekeit, Lászlót, Istvánt, Károlyt, Endrét, Auréliát és Annát 1896-ban nemesítette, 1913-ban pedig magyar bárói rangra emelte. 1897-ben a „Csurgói” előnév használatával tüntette ki. Címeradományozásra – a kor szokásainak megfelelően – már nem került sor. Kéthly Károly élete során császári és királyi tanácsos, a Magyar királyi Szent István Rend lovagi fokozatának birtokosa. Feleségével, Szigligeti Ede színműíró és Sperling Franciska leányával, Szathmáry Annával(1841-1909) 1871-ben kötött házasságot.
