(Versec, 1906. január 14. – Nyugat-Berlin, 1984. április 22.)
Tanszék: II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika 1967-1976.
Édesapja Versec főügyésze, később ügyvédként tevékenykedett, édesanyja az erdélyi szász Fronius-családból származott, ahol nemzedékeken átívelő hagyományként a fiúk orvosnak vagy evangélikus lelkésznek tanultak. Középiskoláit szülővárosában végezte, négy osztályt magyar, hármat német iskolában, majd 1923-ban szerbül érettségizett. Gyermekkorában nevelőnőjétől franciául tanult, a középiskolában kötelező latin mellé társult az angol. E sokoldalú nyelvismeretének egész pályafutása során nagy hasznát vette. 1923-ban beiratkozott a budapesti Orvostudományi Karra. 1925/26-ban egy-egy félévet tanult a bécsi és a müncheni egyetemeken, a két félév közötti 2 hónapot a párizsi egyetemen töltötte „étudiant bénévole”-ként. Bécsben Clemens von Pirquet gyermekgyógyász, Münchenben Friedrich von Müller belgyógyász voltak rá nagy hatással. Medikus korában, 1928-ban lett díjtalan gyakornok Farkas Géza Élettani Intézetében. 1929. október 26-án avatták orvosdoktorrá. Még ebben az évben meghívást kapott Heim Páltól a Gyermekgyógyászati Klinikára, de Heim korai halála miatt nem lehettek munkatársak. 1930. szeptember 1-jén, már Hainiss Géza igazgatása idején került át hivatalosan a klinikára díjtalan gyakornokként, de már az év elejétől bejárt. 1933-34-ben Rockefeller-ösztöndíjjal egy évet tölthetett a bostoni Harvard Egyetem Gyermekklinikáján, James L. Gamble, a vízháztartás szakértője laboratóriumában. A korszak egyik fontos kérdése volt a gyermekgyógyászati kutatások terén a szervezet folyadék- és elektrolit-háztartásának élettani megismerése. Az amerikai tanulmányutat követő kutatásai során elsőként jutott el arra a felismerésre, hogy a szervezet kiszáradásának két fő formáját, a só-és a vízhiányos állapotot lehet megkülönböztetni. 1936-ban tette le gyermekgyógyász szakorvosi vizsgáját. Gyermekklinikai munkája mellett 1937. május 1-től látta el a közeli II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika gyermekgyógyász konziliáriusi feladatát. 1944 nyarától 1945. február 13-ig a budapesti erődparancsnokságon katonaorvosi szolgálatot látott el. 1945-ben, amikor a rommá lőtt és kiéhezett Budapesten tömegessé vált a csecsemőkori sorvadás, szervezőmunkája és amerikai kapcsolatai révén sikerült élelmiszersegélyekhez és gyógyszerhez (inzulin, penicillin) juttatni a rászoruló családokat és enyhíteni a súlyos csecsemőhalandóságon. 1945. november 20-án szerzett magántanári habilitációt Az újszülött és csecsemő kórélettana tárgykörben, majd adjunktusi kinevezést kapott. A klinika élén történt változás után, 1946. május 10-én hagyta el az intézményt, majd nyáron átvette a pécsi Erzsébet Tudományegyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának vezetését. Itteni működése két évtizede során gyermekorvosi iskolát teremtett. 1948. július 2-án az MTA levelező tagjai sorába választotta. 1950-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát, 1951-ben Kossuth-díjat kapott. 1958-ban a Manchesteri Egyetem, 1962-ben egy hónapig a Stanford Egyetem gyermekklinikáján működött vendégprofesszorként. 1966 januárjában a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. 1967 januárjában tért vissza a fővárosba, átvéve a II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika vezetését. 1970. február 4-én az MTA rendes tagja lett. Tanári és klinikaigazgatói teendői mellett 1970-től nyugdíjazásáig vezette az Országos Csecsemő- és Gyermek-egészségügyi Intézet vezetését is. 1976-ban vonult nyugállományba, mely alkalomból másodszor is megkapta a Munka Érdemrend arany fokozatát.
Munkássága során jórészt a gyermek- és csecsemőkori só- és vízháztartás zavarai, a csecsemőkori sorvadás, a vesebántalmak élet- és kórtana foglalkoztatta. A csecsemőkori sorvadás és toxikózis patomechanizmusában tisztázta a vér besűrűsödésének, főleg a vércukorszint esésének az állapot súlyosbodásában és a halálozásban játszott szerepét. A vese só- és vízforgalomban, valamint a sav-bázis egyensúly fenntartásában játszott szerepére vonatkozó eredményei nemzetközi szinten is meghatározóak. Gyermekgyógyászati tankönyve, mely először 1969-ben jelent meg, évtizedekig maradt használatban.
Pályája során az említetteken túl számos szakmai elismerés érte. 1969-ben a Rostocki Egyetem díszdoktorává választotta és megkapta az NDK-érdemérmét, 1975-ben Semmelweis-emlékéremmel, 1976-ban a Francia Akadémia Pálma-díjával, 1981-ben a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki. A következő tudományos társaságok hívták meg tagnak: 1959-ben az Európai Gyermekgyógyászati Társaság (European Paediatric Association, EPA), 1962-ben a hallei Leopoldina Német Természettudományos Akadémia (Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina) és a Csehszlovák Purkyné Orvosi Társaság (Československá lékařská společnost Jan Evangelista Purkyné), 1965-ben a Brit Újszülött-gyógyászati Társaság (British Neonatal Society), 1967-ben az Európai Gyermekgyógyászati Nefrológiai Társaság (European Society of Paediatric Nephrology), 1972-ben az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia (American Academy of Pediatrics). A gyermekgyógyászati társaságok közül a következőknek volt tagja: angol (1957, tiszteleti), francia (1958, levelező), portugál (1960, t.), lengyel (1962, t.), svéd (1962, t.), amerikai (1962, t.), bolgár (1963, t.), svájci (1965, l.), finn (1965, t.), német (1967), olasz (1967) és osztrák. A Magyar Gyermekorvosok Társaságának örökös díszelnöke volt. Nyolc szakfolyóiratnak (Acta Paediatrica Hungarica, Orvosképzés, Gyermekgyógyászat, Biologia Neonatorum – Basel, Annales Paediatrici – Basel, Developmental Medicine – London, Monatschrift für Kinderheilkunde – Heidelberg, Pädiatrie und Grenzgebiete – Berlin) volt szerkesztőbizottsági tagja. Bizottsági tagként vett részt az International Union of Nutritional Sciences, gyermekgyógyászati tanácsadóként pedig a WHO munkájában.
A Baranya megyei gyermekkórház 1993-ban, a Semmelweis Egyetem tehetséggondozó programja 2007-ben vette fel a nevét.
Főbb munkái: A só- és vízforgalom zavara. Debrecen, 1939.; A csecsemőkori sorvadás (Varga Ferenccel), Bp., 1953.; Pathologie und Klinik des Salz- und Wasserhaushaltes. Bp., 1959; Pathologische Physiologie des wachsenden Organismus. In: Lehrbuch der pathologischen Physiologie. (Szerk. Bernhard Goetze). Jena, 1961.; Gyermekgyógyászat. Bp., 1969, 1971, 1977, oroszul 1975, 1977, 1981, 1983.; The pathophysiology of infantile malnutrition: Protein-energy malnutrition and failure to thrive. Bp., 1983.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 6-1/0/1/40 (akadémiai parcella, 2004-ben védetté nyilvánítva).
(Tulassay Tivadar 2015-ben megjelent, Kerpel-Fronius Ödön egyetemi tanár c. írásának felhasználásával.)
Galéria
