(Kiskede, 1867. május 26. – Budapest, 1945. július 4.)
Dékán: 1924/25 – 1925/26
Tanulmányait a kolozsvári egyetemen végezte, ahol 1891-ben szerzett orvosi oklevelet. 1897/98-ban ösztöndíjjal a strassburgi, 1898-ban a lipcsei egyetemen folytatott tanulmányokat. Visszatérve Kolozsvárra 1899-ben a kísérletes gyógyszerhatástan és gyógyszerismereti módszertan magántanára lett. 1901-ben ugyancsak ösztöndíjjal a grazi Károly Ferenc Egyetemen járt tanulmányúton. Hazatérve előbb a Gyógyszertani Intézet adjunktusa lett, majd 1913-ban a gyógyszertan nyilvános rendes tanárává nevezték ki. 1906 és 1915 között az Erdélyi Múzeum Egyesület Orvos-természettudományi Szakosztályának titkári teendőit is ellátta. 1919-ben megtagadta a román államra teendő hűségesküt, ezért el kellett hagynia az egyetemet. Rövid ideig birtokán, Siménfalván folytatott orvosi gyakorlatot, majd 1920-ban meghívást kapott Budapestre, a gyógyszerismereti és méregtani tanszék élére. Tudományos munkásságát főleg a gyógyszerhatástan és méregtan terén fejtette ki. Jelentősek a curare hatásáról és a rheumáról írt közleményei. Az MTA 1923. május 11-én levelező tagjává választotta. A budapesti Orvoskar dékáni tisztét két tanéven át viselte 1924 és 1926 között. 1935 és 1943 között a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság elnöke volt.
(Főbb munkái: Gyógyszerisme /Nyíredy Gézával és Issekutz Hugóval/, Kolozsvár, 1895.; Ideg-idomhatástani vizsgálatok aspirinnel. Kolozsvár, 1904.; Az urethranok hatásáról. Kolozsvár, 1910.; A különféle élvezeti szerekről. Kolozsvár, 1911.; A gyógyszerismeret tankönyve I-II. /Issekutz Bélával/, Kolozsvár, 1913.; A háború és a gyógyszerek. Kolozsvár, 1915.)