(Budapest, 1924. augusztus 24. – Budapest, 2009. február 27.)
Tanszék: Psychiátriai Klinika 1984/85.
Édesapja tisztviselőként dolgozott, testvére, Huszár Tibor szociológus, akadémikus volt. Középfokú tanulmányait Budapesten, a Kanizsai Dorottya, majd a Zrínyi Ilona leánygimnáziumokban végezte, utóbbiban 1942-ben jeles eredménnyel érettségizett. 1945-ben beiratkozott a budapesti orvosi karra. Ugyanebben az évben lett az MKP, majd az MDP tagja, de a párt 1956 végi átalakulása után tagságát csak 1972-ben (más forrás szerint 1975-ben) újította meg. Orvosi oklevelét 1950. augusztus 25-én szerezte, aranydiplomáját 2000-ben vette át. Orvossá avatása után a Elme- és Idegklinika gyakornoka, majd tanársegédje lett. 1954. október 19-én pszichiátriából, 1959. október 20-án neurológiából tett szakvizsgát. 1965-től adjunktusként folytatta munkáját. 1969. augusztus 22-én igazságügyi elmeorvosi szakvizsgát tett. Ebben az évben szerzett kandidátusi fokozatot. 1962-től az ETT Igazságügyi Bizottságának referense, 1971 óta tagja. Emellett 1974-től volt tagja az ETT Gyógyszeralkalmazási és Klinikai Farmakológiai Bizottságának. 1969. augusztus 22-én igazságügyi elmeorvostanból tett sikeres szakvizsgát. 1972-ben egyetemi docenssé, 1979. július 1-jén egyetemi tanárrá nevezték ki. 1975 októbere óta volt tagja az Országos Igazságügyi Orvostani Intézet szakmai kollégiumának. 1979. december 11-én orvosi pszichológia, 1980. szeptember 5-én klinikai farmakológia képesítést szerzett. 1984. március 20. és 1985. június 30. között a Psychiátriai Klinika megbízott vezetője volt. 1994. június 30-án vonult nyugdíjba.
Pályája kezdetén a klinika fiziológiai laboratóriumában dolgozott, ahol az Élettani Intézettel közösen végeztek kényszerneurózisokkal kapcsolatos feltételes reflexes vizsgálatokat. 1960 óta foglalkozott rendszeresen igazságügyi pszichiátriával, kandidátusi értekezése is ebben a tárgykörben készült. Érdeklődése később ezen témakörön belül az organikus pszicho szindrómák, elsősorban az epilepszia pszichiátriai problémái felé fordult. Foglalkozott a sclerosis multiplexnél fellépő pszichopatológiai eltérésekkel, traumákat követő késői pszichoorganikus tünetcsoportokkal, valamint szociálpszichiátriai kutatásokkal.
Az Igazságügyi Orvosok és a Pszichiátriai Társaság Elmeszakértői szekciójának választott elnöke és a Pszichiátriai Társaság vezetőségi tagja volt.
Kitüntetései: miniszteri dicséret (1976), Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata (1976), Kiváló Orvos (1978), SOTE Kiváló Oktatója I. (1984), Batthyány-Strattmann László-díj (1995), Honthy Hanna-díj (2002), Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkereszt (2005).
Főbb munkái: Kísérlet a beszámíthatóság korszerű meghatározására. Kandidátusi értekezés. Bp., MTA TMB. 1969.; Igazságügyi pszichiátria (Kuncz Elemérrel). Bp., 1998.; A pszichiátria vázlata. Főiskolai jegyzet (szerk.). Bp., 1998; 2001.; Tények és gondolatok a 20. század magyar pszichiátriájáról. A Magyar Pszichiátriai Társaság jubileumi évkönyve (szerk.). Bp., 2000.; Pszichiátriai alapismeretek fogorvosoknak (Bitter Istvánnal). Bp., 2007.; Igazságügyi pszichiátria. A pszichiátria rövidített kézikönyve. Bp., 2007.; A Balassa utcai klinikák 100 éve. Szemelvények az intézmény történetéből. 1908–2008. (szerk. Bitter Istvánnal és Szirmai Imrével). Bp., 2008.
Nyughelye: Budapest, Fiumei úti temető 36/0/0/2 szóró parcella 7. kő, bal oldal, 2. oszlop, 8. sor.
