Havas Ignác, gömöri (Valaszka /Garamolaszka, Zólyom megye/, 1803 – Budapest, 1887. november 2.)
Tanszék: a külső orvosi kar tagja volt, nem oktatott az egyetemen.
Viselt egyetemi méltóság: dékán 1845/46-1846/47.
Pesten szerzett orvosdoktori oklevelet 1828. március 1-jén. Ezután Tolnán telepedett le, ahol a vármegye főorvosa és a szekszárdi kórház igazgatója lett. Később Tolna, Baranya és Gömör megyék táblabírói tisztét is betöltötte. A 40-es években Pestre települt, és az előkelő körök kedvelt orvosa lett. Emellett közügyekkel is foglalkozott, 1842-ben a pesti Orvosegylet tagja lett, ahonnan azonban 1866-ban kilépett. A Széchenyi által alapított Nemzeti Casino egyik legrégebbi tagjának számított, akárcsak a Sas-clubnak. Tagja volt továbbá a régi Gemeinderathnak, majd haláláig a főváros tanácsának. Komoly érdemeket szerzett a főváros felvirágoztatása terén. Az 1873-as egyesítéskor kormánybiztosként ő elnökölt a három város (Pest, Buda, Óbuda) közgyűlésén. Érdemei elismeréseként a Szent István-renddel és a királyi tanácsosi méltósággal tüntették ki, sőt utcát neveztek el róla. Pályája során jelentős vagyont gyűjtött, és bár szerény életet élt, idős korára ennek nagy részét elvesztette. Az Első Hazai Takarékpénztárnál betöltött állása azonban megóvta a nélkülözésektől. Az Orvosi Kar külső tagjaként 1845-től két tanéven át viselte a dékáni tisztséget.
Főbb munkái: Dissertatio inauguralis medica de prosopolgia nervosa. Pestini, 1828.; Hivatalos jelentés a marhapestist enyhítő bánásmódról. Pestini, 1839.; Inoculatio luis pecorum per… proposita. Pestini, 1861 (Linzbauer Ferenc, Codex sanitario-medicinalis Hungariae c. munkája függelékében.).
Nyughelye: nem ismert.
