Hainiss Elemér Géza Kálmán Károly (Budapest, 1890. július 1. – Budapest, 1974. július 7.)
Tanszék: Gyermekgyógyászati Klinika 1930-1946.
Orvoscsaládból származik, édesapja Hainiss Géza volt. Orvosdoktori oklevelét a kir. m. Budapesti Tudományegyetemen szerezte 1913. október 18-án. Az I. világháborúban orvosként szolgált a galíciai fronton, ahonnan rendszeresen levelezett professzorával, ifj. Bókay Jánossal. A hadifogságból hazatérve, 1921-ben a szegedi Gyermekgyógyászati Klinikán kapott állást. 1922-ben ugyanitt magántanári habilitációt szerzett, majd 1924-ben kinevezték nyilvános rendes egyetemi tanárrá, egyben a klinika igazgatójává. Heim Pál váratlan halála után, 1930-ban Budapestre hívták az egyetem Gyermekgyógyászati Klinikájának élére. Az 1930-as években több tanulmányutat tett Nyugat-Európába (Svájc, Franciaország, Németország, Ausztria). Munkássága során főként a csecsemőkori sorvadás és a fertőző betegségek kérdéseivel foglalkozott. 1939-ben szerkesztőbizottsági tagja lett a német Monatschrift für Kinderheilkunde és a Kinderärztliche Praxis folyóiratoknak, az olasz Sieta Italiana di Pediatria pedig levelező ragjává választotta. 1940-ben a Deutsche Gesellschaft für Kinderheilkunde tiszteletbeli tagja lett. 1946-ban méltatlanul megfosztották egyetemi állásától, ettől kezdve rendelőintézeti orvosként működött. 1973-ban még átvette az egyetemen gyémántdiplomáját.
Főbb munkái: Csecsemő- és gyermekorvoslásnál használatos gyógyszeradagok és gyógytáplálékok. Szeged, 1922.; A csecsemőkori táplálkozási zavarok pathológiája és therápiája. Bp., 1939.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 26-1/I/1/45.