Grósz Emil (Nagyvárad, 1865. szeptember 30. – Budapest, 1941. december 8.)
Tanszék: I. sz. Szemészeti Klinika 1905-1936.
Viselt egyetemi méltóság: dékán 1914/15.
Neves nagyváradi szemész dinasztia sarja. Nagyapja, Grósz Frigyes a nagyváradi szemkórház alapítója, édesapja Grósz Albert volt. Nagyapja még a zsidó vallást követte, ő maga már konvertita volt, édesapja, aki a honvédseregben is szolgált, később (1895) nemességet szerzett. Középiskolát szülővárosában, a premontrei főgimnáziumban végzett 1882 júniusában, majd a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karára iratkozott be. Orvosi oklevelét 1887. november 12-én kapta, majd december 16-án középiskolai egészségtan-tanári képesítést is szerzett. Felavatása után, 1888 januárjától augusztusig külföldi tanulmányutat tett, majd hazatérése után Schulek Vilmos professzor szemklinikáján kezdett dolgozni előbb gyakornokként (1888. szept. 1-től), majd tanársegédi (1891. szept. 1-től), később adjunktusi (1898. jan. 1-től) minőségben. 1893/94-ben professzora távollétében a klinika igazgatóhelyettesi teendőit is ellátta. Az 1894/95. tanévben magántanári habilitációt szerzett az elméleti és gyakorlati szemtükrözés tárgykörben. 1900. június 23-án ülésjog nélküli nyilvános rendkívüli tanári kinevezést kapott. 1903-ban trachomaügyi kormánybiztossá nevezték ki, s ebbéli minőségében sokat tett a Tisza Kálmán idejében hozott trachomatörvény korszerűsítéséért és a népbetegségnek számító fertőző kötőhártya-gyulladás, a trachoma visszaszorításáért. Tisztségét 1918-ig töltötte be, a forradalom kitörése után lemondott. Munkabírása legendás volt. Egyetemi elfoglaltságai mellett 1900 és 1904 között előbb a Szent János, majd a Szent István, illetve a Szent Rókus kórházak szemész főorvosi feladatait is ellátta. Az Országos Közegészségi Tanácsnak 1904. július 10-től rendkívüli, 1906-1941 között rendes tagja volt. Az Igazságügyi Orvosi Tanácsban 1908-1918 között működött. 1904-től a klinika igazgatóhelyettese, majd Schulek professzor elhunyta után, 1905. augusztus 12-én nyilvános rendes tanárként vette át a klinika irányítását, mely feladatot 1936-ban történt nyugdíjaztatásáig látott el. 1908-ban ő terveztette meg Korb Flóris és Giergl Kálmán építészekkel a klinika Mária utcai új, korszerű épületét, melynek akkoriban külföldről is csodájára jártak. 1909-ben főtitkára volt a Budapesten szervezett XVI. nemzetközi orvoskongresszusnak. 1913-1917 között kórházügyi kormánybiztos volt, majd a háború idején, 1914. november 19-től 1918-ig I. osztályú honvéd főtörzsorvosként szolgált. 1927-1936 között az országos ösztöndíjtanács orvosi szakosztályának elnöke volt. 1926-tól kezdve több alkalommal is méltatlanul mellőzték a rektorválasztáskor, félretéve az addigi egyetemi szokásjogot. 70 éves korában, 1936. június 30-án nyugdíjazták, és az akkori takarékossági intézkedések jegyében tanszékét is megszüntették.
A szemészet több ágával, diagnosztikával, patológiával, sebészettel és terápiával is eredményesen foglalkozott. Behatóan vizsgálta a degeneratív szemlencse-elváltozás (cataracta), a glaukóma, a szivárványhártya- (iritis) és a szaruhártya-gyulladás (keratitis), a retinaleválás (ablatio retinae), a retinadaganat (glioma retinae), a tábeszes látóideg-sorvadás (tabes optica), a pangásos pupilla, az üvegtestgyulladás (hyalitis) kórtanát, de foglalkozott a kancsalság és a vakság patológiájával is. Több szemészeti műtéti eljárást dolgozott ki, világszerte elterjedt az öregkori szürke hályog általa bevezetett sebészeti kezelése. 1904-ben alapítója volt a Magyar Szemorvostársaságnak, melyet 1919-ig elnökölt, valamint szerkesztette az egyesület folyóiratát, az Orvosi Hetilap mellékleteként megjelenő „Szemészet”-et. 1911-ben megindította az „Orvosképzést”, melynek szerkesztését 1929-ig egyedül látta el. Állandó munkatársa volt a Zeitschrift für Augenheilkunde és az Archiv für Augenheilkunde című szaklapoknak, de publikált cikkeket az Egészség, a Budapesti Szemle, az Egyetértés és a Magyar Orvosi Archívum hasábjain is. Az intézményes orvos-továbbképzés egyik megteremtőjeként 1910-től alelnöke, 1926-tól elnöke volt az Orvosi Továbbképzés Központi Bizottságának. A Budapesti Királyi Orvosegyesületben több poszton is szolgált: titkár (1896-1900), főtitkár (1900-1904), alelnök (1912-1916), végül 1938-tól tiszteletbeli tag volt. 1926-tól a Szellemi Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának tagja volt. 1912-től a Felsőoktatási Egyesület állandó előadója, 1926-1936 között az orvosi szakosztály elnöke, majd 1936-tól az egyesület alelnöke. A Magyar Orvosok Tudományos Egyesületei Szövetségének elnöke volt 1931-től. Az 1930-ban alakult Nemzetközi Trachomaellenes Szervezet őt választotta első elnökévé. Több külföldi szemészeti társaságnak volt tagja: Deutsche Ophthalmologische Gesellschaft, Société Française d’Ophtalmologie (1910), Ophthalmological Society of the United Kingdom (1910). Emellett az American Academy of Ophtalmology és a philadelphiai székhelyű American College of Surgeons (1930), valamint a londoni Royal Society of Medicine-nek (1912) volt tiszteletbeli tagja.
Kitüntetései: 1909. október 10-én m. kir. udvari tanácsosi cím, a németalföldi Orange-Nassau rendjel parancsnoka (1910), a francia Becsületrend tisztje (1910), császári Lipót-rend lovagkeresztje (1911), a szász királyi Albrecht-rend csillagos középkeresztje (1911), a Vöröskereszt hadiékítményes tiszti jelvénye (1915), a porosz koronarendjel II. oszt. (1915), Ferenc József-rend tisztikeresztje hadiékítménnyel (1916), Ferenc József-rend középkeresztje a csillaggal (1916), Signum Laudis (1917, 1934), a Budapesti Kir. Orvosegyesület Balassa-érme (1917), a török Medsihijde-rendjel csillagos II. oszt. (1926). 1930-ban a Magyar Érdemrend középkeresztjével és Corvin-koszorúval tüntették ki. 1932-ben a lyoni egyetem díszdoktorává avatták.
Iskolateremtő tanár volt, tanítványai sorában olyan kiválóságokat találunk, mint Blaskovics László, Horay Gusztáv vagy Imre József.
Főbb munkái: Szemészeti diagnosztika. Bp., 1893.; A vasúti alkalmazottak látásáról. Bp. 1895.; Előadások a szemtükrözésről. Bp., 1897.; A szembajok összefüggése a szervezet egyéb betegségeivel /Hoór Károllyal/. Bp., 1900.; Az orvosképzés új rendje Magyarországon és külföldön. Bp. 1902.; A szem vizsgálásának módszerei. Bp. 1902.; A trachoma-ellenes védekezés alapelvei. Bp. 1903.; Magyarország szemklinikái, szemkórházai és szemészeti osztályai. Bp. 1904.; Az orvosképzésről. Bp. 1906.; Les facultés de médecine des universités de Budapest et de Kolozsvár /szerk./. Bp. 1909.; A szemészet kézikönyve I–III. /Hoór Károllyal/. Bp., 1909–10.; A trachoma. Bp. 1910.; A szem tuberculosisa. in: Orvos képzés, 1913.; A trachomaellenes védekezés. in: Orvosi Hetilap, 1924.; Indikation der Zyklodyalise. Heidelberg, 1924.; Előadások, beszédek, tanulmányok I–II. Bp. 1925.; Operative treatment of glaucoma. in: Arch. Ophth. 1931.; Extraction of senile cataract. Bp., 1931.; Postgraduate medical work in Hungary. Bp., 1931.
Nyughelye: Budapest, Fiumei úti temető 29-2/0/4/19.
