(Sopronbánfalva, 1914 – Budapest, 1990)
Iskoláit Sopronban végezte, majd a budapesti Orvoskarra iratkozott be, ahol 1939-ben avatták orvossá. Hallgatóként 3 évig dolgozott a Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézetben, közben 3 hónapot Frankfurt am Mainban töltött tanulmányúton. 1939 és 1945 között különböző tábori és hadi kórházakban összesen 44 hónapot szolgált. 1944-ben belgyógyász szakorvosi vizsgát tett. Még 1939-ben a II. sz. Belklinikára került, ahol 1946-ig gyakornok, majd 1957-ig tanársegéd, 1965-ig adjunktus. 1965-ben docensi, 1969. július 1-jén egyetemi tanári kinevezést kapott. Továbbra is a II. sz. Belklinikán dolgozott igazgatóhelyettesként, majd 1973. április 19-től megbízott igazgatóként. 1974. július 1-jén került a III. sz. Belklinika élére tanszékvezető egyetemi tanárként, ahol 1985-ig, nyugalomba vonulásáig dolgozott. A szakmai közéletben igen aktív szerepet játszott. 1945 óta tagja volt az Orvosegészségügyi Szakszervezetnek, 1950 – 1965 között a Belgyógyász Szakcsoport főtitkára. Alelnöke volt a Magyar Belgyógyász Társaságnak és a Magyar Haematológus Társaságnak, vezetőségi tagja a MOTESZ-nek, továbbá tagja számos szakmai szervezetnek. Főbb kitüntetései: Magyar Népköztársasági Érdemérem ezüst fokozata (1950), SZOT Szakszervezeti Munkáért arany fokozata (1966), Kiváló orvos (1967), Markusovszky-díj (1968), Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1970).
