(Budapest, 1895. augusztus 25. – Budapest, 1981. február 19.)
Tanszék: Bőr- és Nemikórtani Klinika 1938-1939 (mb.), 1946-1967.
Orvoscsaládból származik, édesapja, Földvári Artur szintén bőrgyógyász volt. Középfokú tanulmányait a budapesti VI. kerületi Állami Főgimnáziumban végezte, majd 1913-ban iratkozott be a budapesti Orvostudományi Karra. 1915. május 15-én orvosnövendékként hívták be katonai szolgálatra, melyet az 1., a 29. és a 31. honvédezredek kötelékében Budapesten, Veszprémben és a harctéren teljesített 1918. november 9-i leszereléséig. Szolgálatáért 1917-ben arany érdemkeresztet kapott. Orvosi oklevelét 1919. június 28-án kapta, majd az év hátralévő részében a Kórbonctani Intézetben dolgozott. 1920. január 6-án lépett a Bőr- és Nemikórtani Klinika szolgálatába díjtalan gyakornokként. Végigjárta a klinikai ranglétrát, 1923. szept. 1-jétől díjas gyakornok, 1924. szept. 1-jétől díjas gyakornok címzetes tanársegéd, 1925. szept. 1-jétől II. fizetéses tanársegéd, 1926. szept. 1-jétől I. fizetéses tanársegéd lett. 1936. febr. 8-án magántanári képesítést nyert a Bőrgyógyászati therápia tárgykörében. 1936. szept. 1-jén fizetéstelen adjunktusi címet nyert, de megtartotta korábbi fizetéses állását. 1938. július 1-jén, mikor Nékám Lajos nyugállományba vonult, átmenetileg megbízták a klinika vezetésével, amiről 1939. november 4-én lemondott. 1945. április 4-én újból fizetéstelen adjunktus lett 1939-ig visszamenő hatállyal, majd egy év múlva (1946.IV.5.) egyetemi nyilvános rendes tanári kinevezést kapott a klinika élére. 1952. július 14-én elnyerte a kandidátusi fokozatot. 1952-től vezette az Országos Bőr- és Nemikórtani Intézetet. Jelentős szerepe volt a klinika 1956-ban súlyosan megsérült épületének helyreállításában. Munkássága a bőr hólyagos megbetegedéseire, a mély gombás fertőzésekre, a differenciál diagnosztikára, a nemi betegségekre és főképpen a szifilisz különböző vonatkozásaira terjedt ki. Jelentős szerepe volt abban, hogy a korábban, főként a háborús időkben, szinte népbetegségnek számító szifiliszt az 1960-as évekre sikerült hazánkban visszaszorítani. A hólyagos megbetegedések tárgyában Baló Józseffel közös kutatásokat is végzett.
A Bolgár Dermatológiai Társaság (1964), a prágai Purkynje Társulat, az Argentin Dermatológiai Társulat, az Olasz (1966) és a Dán Dermatológiai Társulat (1967) tiszteletbeli tagja, a Belga Dermatológiai Társulat levelező tagja (1966) és a Deutsche Akademie der Naturforscher Leopoldina tagja (1967) volt. A Helsinki Egyetem 1966-ban tiszteletbeli doktorává fogadta. Ezeken túlmenően angol, francia, kanadai, new yorki, lengyel és osztrák tudományos társulatoknak társult, illetve felkért tagja volt. Több külföldi tudományos lap (Basel, München, Moszkva, Berlin, Amszterdam) szerkesztőbizottságának volt felkért tagja.
Tagja volt az Orvos-Egészségügyi Szakszervezetnek, de politikai párthoz soha nem csatlakozott. 1954-ben Kiváló orvos kitüntetést kapott. Az egyetem 1964-ben és 1967-ben is kormánykitüntetésre terjesztette fel, de annak elfogadásáról nincs adatunk.
Főbb munkái: A constitutio a dermatológiában. In: Orvosképzés, 1936.; A syphilis gyógyításáról és a gyógyulásáról. In: Orvosképzés, 1936.; A nemibetegségek kórtana és gyógyítása. BOTE, Bp., 1966.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 27-3/0/1/10.
