(Budapest, 1872. június 9. – Budapest, 1934. szeptember 13.)
Dékán: 1929/30 – 1930/31
1890-ben iratkozott be a budapesti Orvoskarra. Medikusként 1893-ban hosszabb tanulmányutat tett Olaszországban és Németországban. 1895/96-ban Bécsben hallgatott anatómiát és élettant. Orvosi diplomáját Budapesten szerezte 1897. szeptember 25-én. Kezdetben a II. sz. Belgyógyászati Klinikán volt gyakornok, majd 1898 szeptemberétől tanársegéd az Élettani Intézetben. 1901-ben az Állatorvosi Főiskola Élettani Intézetében Tangl Ferenc professzor asszisztense lett. Miután professzora 1903-ban az Orvostudományi Karra távozott, átvette helyét, és egy év múlva nyilvános rendes tanár lett. 1905-ben Berlinben töltött hosszabb időt Zuntz professzor mellett a Gazdasági Főiskolán. 1920 és 1923 között helyettesként a budapesti, valamint a fővárosba menekült pozsonyi és kolozsvári egyetemeken adott elő élettant, illetve részben szövettant is. 1922-ben otthagyta az Állatorvosi Főiskolát és átvette az Orvoskar Élettani Intézetének vezetését. Haláláig itt működött. Közben lelkes előadója volt a Természettudományi Társulatnak és más ismeretterjesztő társaságoknak. Részt vett a Révai Lexikon munkálataiban is. A vér szén-dioxid kötésével, az osmotikus hatással, a parasympatikus működéssel és a vese működésével kapcsolatos kutatásai mellett foglalkozott a mezőgazdasági munkások táplálkozásával és az érzékelés élettani kérdéseivel is. Röviddel nyugalomba vonulása hunyt el a füredi szívkórházban.
(Főbb munkái: A talentum és a lángész lélektana. Bp., 1909.; Az állati lélek kérdése. Bp., 1909.; A festői színhatások fiziológiájáról. Bp., 1912.)
