(Felsőbánya, 1796. augusztus 8. – Pest, 1860. szeptember 14.)
Dékán: 1830/31 – 1833/34
Örmény kereskedőcsaládból származott. A gimnáziumot és az akkoriban egyetemi előkészítőnek számító két bölcsészeti évet Nagyváradon végezte. Orvosi tanulmányait Pesten kezdte 1815-ben, ahol 1820. május 6-án avatták orvossá. Ezután Pesten folytatott gyakorlatot, ahol hamarosan az egyik legkeresettebb orvos lett. 1824. április 4-én az Orvoskar jegyzőjévé választották, majd 1827-ben helyettes tanári kinevezést kapott a bonctani tanszékre. Az 1831-es nagy kolerajárvány épp dékáni idejére esett, így a járvány elleni küzdelemben Pesten vett részt, ahol nagyszámú beteget látott el. 1834 végén lett rendes tanár. Tanszéke költségeit nagyobbrészt saját maga fedezte. Emellett a szünidőkben hosszú tanulmányutakat tett, bejárva Európát és Algériát, valamint Ázsia egy részét. A kar dékáni tisztségét 1830/31-től kezdve négy tanéven keresztül töltötte be. 1848. május 1-jén br. Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter az Orvoskar alelnökévé és miniszteri tanácsossá nevezte ki, mely tisztet 1849. február 1-jéig viselt. 1855-ben a Helytartótanács közegészségügyi bizottságának állandó tagja lett. Ebbéli minőségében sokat tett az egyetem érdekében. 1859. március 27-én vonult nyugalomba. Ezzel egy időben királyi tanácsosi címmel ismerték el munkásságát. Hatalmas, csaknem 100 ezer forintra rúgó vagyonából 35 ezret hagyott tudományos és jótékony célokra, többek között az akadémiára, illetve szegény sorsú orvostanhallgatók segélyezésére vallásukra való tekintet nélkül.
(Munkája: Dissertatio inauguralis medica de intestino sanguinis motu ut praecipuo circulationis adminiculo. Pestini, 1820.)
