(Debrecen, 1911 -)
Debrecenben végezte középiskolai tanulmányait, orvosi diplomáját is itt szerezte 1935-ben. Ezután két és fél évet Bécsben töltött, itt sebészeten és fogászaton dolgozott. 1938-ban Budapestre tért vissza, ahol magánpraxisba kezdett, majd 1949-től a Honvéd Kórház szájsebészetén osztályvezetőként dolgozott. 1957-től a Központi Stomatológiai Intézet igazgatója lett, s közben a Szájsebészeti Klinika fekvőbeteg osztályát is vezette. Életének és munkásságának meghatározó része volt az az egy év, melyet Koreában töltött, mint a magyar orvoscsoport vezetője. Itt nagy sebészi rutint szerzett, amit a későbbiekben bőven kamatoztatott. 1967-ben a Szájsebészeti és Fogászati Klinika intézetvezető egyetemi tanárává nevezték ki. Élve a 60-as években megnyíló új lehetőségekkel a klinikát bevezette a nemzetközi szájsebészet vérkeringésébe. A klinika minden orvosa számára elérhetővé vált, hogy külföldi tanulmányúton vegyen részt. Több nemzetközi szájsebész társaság alapító, illetve vezetőségi tagja volt. Bevezette és rutinszerűvé tette klinikáján a parotissebészetet és a dysgnathiak korszerű sebészeti ellátását, ami abban az időben úttörő jellegű volt. Hat éven keresztül látta el a Fogorvostudományi Kar dékáni feladatait is. 1976-ban ment nyugdíjba. Berényi professzor nemzetközileg ismert és elismert szakember volt. Fölényes angol, német, francia nyelvtudásának köszönhetően egész Európában ismerték és elismerték. Tudományos munkái nagymértékben előrevitték a magyar szájsebészet fejlődését.