(Brassó, 1926 – )
Érettségi után a háború alatt ápolónőként dolgozott egy gyermekotthonban, majd a szegedi Orvoskarra iratkozott. A második évet már Budapesten végezte, ahol 1950-ben szerzett diplomát „summa cum laude” minősítéssel. 1947-től vett részt az I. sz. Kórbonctani Intézet munkájában mint externista, majd 1950-től demonstrátor. 1951/52-ben a II. sz. Kórbonctani Intézetben tanársegéd, 1952 és 1955 között az MTA aspiránsa. Az aspirantúra befejeztével a II. sz. Kórbonctani Intézetben maradt 1960-ig, amikor főorvosi kinevezést kapott a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórház Kórbonctani Osztályára, ahol 1976-ig dolgozott. 1961-ben megbízást kapott az Egészségügyi Minisztériumtól, hogy másodállású igazgató-főorvosként Gerontológiai Kutató Intézetet szervezzen a megszüntetett Állami Bábaképző Intézet (VIII., Somogyi Béla u. 33.) helyén. Az intézmény az első évben Állami Geriátriai Kórház néven működött, majd 1962-1965 között átalakítások zajlottak. Az intézet 1965-ben nyílt meg, tudományos igazgatói teendőket Haranghy László professzor látta el. Beregi Edit 1965-1967 között másodállásban az ORFI Gerontológiai Intézet vezetését látta el. 1967-től ismét a Gerontológiai Kutató Intézet igazgató-főorvosa. 1969. február 5-én megkapta az orvostudományok doktora fokozatot. 1967-ben az intézetet a Budapesti Orvostudományi Egyetemhez csatolták Gerontológiai Kutató Csoport néven. Igazgatását 1976-tól 1993-ig főállásban Beregi Edit látta el, 1980. július 1-je óta egyetemi tanári kinevezéssel. Több nemzetközi szakmai társaság tagja, vezetőségi tagja, 1969-ben megosztva nyerte el a Karger Alapítvány díját. Főbb kitüntetései: Szocialista Munkáért Érdemérem (1962), Munka Érdemrend arany fokozata (1986). /kép lelőhelye: SOTE-levéltár 49. fond/