(Mindszent /Csongrád m./, 1775. október 12. – Pest, 1858. július 2.)
Dékán: 1807/08 – 1808/09
Orvosi tanulmányait 1794-1798 között Bécsben (Peter Frank tanítványa) és Pesten végezte, oklevelet ez utóbbi egyetemen szerzett 1798. szeptember 4-én. 1799-től Pesten az ún. polgári sebészeknek szánt elméleti orvostan előadója. 1802. december 24-étől kezdve a bonctan helyettes tanáraként működött, 1803-tól az elméleti orvostan és 1805-től az államorvostan /közegészségtan és törvényszéki orvostan együtt/ rendes tanára. 1806-tól a Szt. Rókus-kórház igazgatója és városi főorvos, de e tisztségeiről összeférhetetlenség miatt hamarosan lemondott, megtartva egyetemi katedráját. 1813-tól a beteg Prandt Ádám Ignácot helyettesítette a különös kór- és gyógytan tanszékén, majd 1816-ban hivatalosan is átvette azt (1841-ig). Több alkalommal tett hosszabb külföldi tanulmányutat. 1807-ben két hónapot töltött Párizsban, majd a német fejedelemségeket utazta be. 1828-ban három hónapot Angliában időzött, végül 1834-ben Felső-Magyarországot járta körbe. 1801-ben először végzett hazánkban himlőoltást, elsősorban neki köszönhető annak elterjesztése. 1803-tól 1828-ig ezt a tárgyat az egyetemen is előadta. Az 1831-es nagy kolerajárvány elleni intézkedések egyik megtervezője és végrehajtója. Még ebben az évben az Akadémia tiszteleti tagjává választotta. Az Orvoskar 1840. július 25-i ülésén kezdeményezte egy természettudományi és orvosi társaság létrehozását. Ennek nyomán indultak meg a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók vándorgyűlései 1841. május 20-tól. Két alkalommal dékáni (1807/08, 1808/09), egyszer rektori (1809/10) tisztségre is választották. 1841. február 9-én az Orvoskar igazgatójává nevezték ki.
(Főbb munkái: A himlő veszedelmei ellen való oktatás. Pest, 1800.; Rövid oktatás a mentő himlőnek eredetéről, természetéről és beoltásáról. Pest, 1802. /megjelent latin, német, szlovák és horvát nyelven is/; Elementa politiae medicae. Budae, 1807.; Elementa medicinae forensis. Budae, 1811.; Elementa medicinae practicae. Pest, 1833-34. /Ez utóbbi munkáját fia adta ki öt kötetben, melyet az olasz és orosz egyetemeken is használták./)
