(Szolnok, 1835. szeptember 28 . – Budapest, 1888. július 15.)
Dékán: 1880/81 – 1887/88
Gimnáziumi éveit az egri líceumban töltötte, majd a pesti Orvoskarra iratkozott, ahol 1859-ben kapott oklevelet. Ezután, 1860 augusztusától az élettani tanszéken vállalt tanársegédi állást Czermák János professzor mellett. 1862 novemberében magántanári habilitációt szerzett a kórélettan és kórszövettan tárgykörében. Élettan könyvéért akadémiai jutalmat kapott. 1863. november 1-jén a kolozsvári orvos-sebészi intézet rendes tanára lett, ahol élettant, általános kórtant és törvényszéki orvostant adott elő, valamint a klinikai boncolásokat is ő végezte. 1867 szeptemberében visszatért Pestre, ahol a sebésznövendékeknek adott elő elméleti orvostant. Az orvosi és sebészi kurzusok egyesítésekor, 1872 áprilisától a gyógyszertan tanára lett és helyettesként az általános kórtan oktatását is ellátta 1883-ig. Megalapítója volt a hazai kísérletes gyógyszertannak. Kutatásokat végzett a rákkal és egyéb daganatokkal, a gyulladásokkal, különféle alkaloidok hatásával kapcsolatosan. A sejtkórtannak és Pasteur tanításainak hazai ismertetője. Elsők között végzett hazánkban bakteriológiai kutatásokat (anthrax, pneumonia kórokozói). 1868-tól kari jegyzői, majd 1880-tól nyolc tanéven át dékáni hivatalt töltött be. Ő volt a kari reformok egyik fő előmozdítója. Aktív szakmapolitikai tevékenységet is kifejtett. 25 éven át volt főmunkatársa az Orvosi Hetilapnak, titkára, majd 1872-től alelnöke a Természettudományi Társulatnak. 1864. január 20-tól az Akadémia levelező, 1877. május 24-től pedig rendes tagja. Munkássága elismeréseként 1881-ben a király a III. osztályú vaskorona renddel tüntette ki.
(Főbb munkái: Az ember élettana I-II. Pest, 1862–64.; Általános kór- és kórjelzéstan. Pest, 1865.; Gyógyszertan. Pest, 1866.; Magyar gyógyszerkönyv. Pharmacopoea Hungarica. Pest, 1871. /Növénytani gyógyszerismei rész/.; Orvosi műszótár. Többek közreműködésével. Bp. 1883.)ű
