Baló József, nagybaczoni (Budapest, 1895. november 10. – Budapest, 1979. október 10.)
Tanszék: Törvényszéki Orvostani Intézet 1945-1946, Kórbonctani Intézet és Kísérleti Rákkutató Intézet (1948-tól I. sz. Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézet) 1946-1967.
Erdélyi családból származott, édesapja az I. kerületi állami tanítóképző intézet igazgatója volt. Az I. kerületi gimnáziumban érettségizett, majd 1913-ban a budapesti Orvostudományi Karra iratkozott be. A világháború megakasztotta tanulmányait, 1915. május 15-én katonai szolgálatra hívták be a 29. honvéd gyalogezredhez. 1917. december 27-től leszereléséig harctéri szolgálatot teljesített, előbb Galíciában, majd az olasz hadszíntéren. 1918 novemberében egészségügyi hadnagyként tért haza. Orvosi oklevelét 1919. április 17-én kapta meg. Katonai szolgálata idején az egyetem I. sz. Kórbonctani Intézetében két alkalommal is díjtalan gyakornoki állást töltött be (1917. febr. 2 – dec. 31., 1918. júl. 1 – 1919. szept. 1.), majd 3 éven át (1919. szept. 1 – 1922. szept. 1.) díjas gyakornok volt. 1922. szeptember 1-től tanársegéd, 1926 januárjától adjunktus. Egyidejűleg 1918 novemberétől a Szent István Kórház prosecturáján alorvosi állást kapott. 1923 januárjától ugyanitt adjunktus, majd 1926. február 22-én főorvos lett. 1923. szeptember 1-től Rockefeller ösztöndíjjal egy évet a baltimore-i Johns Hopkins Egyetemen töltött bakteriológiával és a filtrálható vírusokkal foglalkozva. Bostonban a Wolbach Intézetben kiütéses tífuszt és más fertőző betegségeket tanulmányozott. 1926 őszén az Adolf Loewy vezetése alatt álló Forschungs-Institutban dolgozott a svájci Davosban. Hazatérve 1926-ban magántanári képesítést nyert Kórbonctani diagnosztika tárgykörben. Kórházi működése alatt, 1927-ben írta le az agy korábban nem ismert betegségét, a leukoencephalitis periaxialis concentricát, az agy koncentrikus sclerosisát, melyet azóta Baló-féle betegség néven tart számon a szakirodalom. 1928-ban a szegedi Ferenc József Tudományegyetem meghívta a Kórbonctan és Kórszövettan Tanszék élére, előbb nyilvános rendkívüli (febr. 21.), majd 1929. augusztus 21-től nyilvános rendes tanárként. Két alkalommal választották az Orvostudományi Kar dékánjává (1932/33. és 1941/42.), az 1939/40. tanévben rektor, 1940/41-ben rektorhelyettes volt. Szegedi időszakában a vastagbél-polyposisra vonatkozóan kiterjedt összehasonlító vizsgálatokat végzett tanítványával, Korpássy Bélával. Eredményeiket német nyelvű szaktanulmányban jelentették meg 1936-ban. Ezután az idegrendszer demyelinisatiójának kóros folyamataival foglalkozott, egyúttal vizsgálta a hasnyálmirigy kóros állapotainak szervezetre gyakorolt hatásait és a zsíranyagcsere zavarait. 1931-ben az Idaho Egyetemen vendégtanára volt. Szegedi éveiben (1928-1945) munkája mellett vezette az egyetem Klebelsberg Könyvtárát.
1945 májusában belépett a Szociáldemokrata Pártba, illetve még Szegeden a Magyar-Szovjet Társaság elnöke lett. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság segítségével Sopronból visszaszállította a szegedi egyetem felszerelésének odamenekített részét. 1945 őszén Budapestre hívták a Törvényszéki Orvostani és Kórbonctani Intézet vezetésére. 1946. január 19-én a Törvényszéki Orvostanra nyert nyilvános rendes tanári kinevezést, amiről június 6-án lemondott, mert a kórbonctani tanszékre is kinevezést kapott. A két munkáspárt egyesülésével automatikusan lett az MDP tagja, de 1949. február 24-én kizárták. Az MTA-nak még 1940. április 26-án lett levelező, majd 1948. július 2-án rendes tagja, de a pártból történt kizárása után visszaminősítették tanácskozó taggá (1948. okt. 31.). Később, 1956. május 30-án lehetett ismét levelező, majd jóval nyugdíjazása után, 1973. május 11-én rendes tag.
Budapesten folytatta Szegeden megkezdett kutatásait az érbetegségek, főleg az arteriosclerosis területén. Feleségével, Banga Ilonával (házasságkötés: 1945. május 26.), aki az intézet biokémiai laboratóriumát vezette, az érfalak rugalmas rostjainak pusztulását előidéző okok után kutatva felfedezték a pancreas elastase enzimet és tisztázták szerepét az érelmeszesedésben. Ezért az eredményükért kapták megosztva, 1955. március 15-én a Kossuth-díj II. fokozatát. A magyarországi kísérletes daganatkutatás egyik megalapítójaként, elsőként mutatta ki a vírusok szerepét a daganatok keletkezésében. Alapvetők a tüdőrákra vonatkozó patológiai megállapításai, elsőként ismerte fel több vegyület (pl. a hidrazinszármazékok) daganatkeltő hatását. 1967-ben vonult nyugállományba, de továbbra is részt vett intézetének munkájában. Könyvtárigazgatói tevékenységét Budapesten is folytatta, mert 1945-1967 között ő vezette az orvosi kar, később önálló orvosegyetem tanári könyvtárát. 1970-ben a montreali McGill Egyetem vendégprofesszora volt. Munkásságát hat monográfia, csaknem 300 közlemény és több kiadást megért tankönyv jelzi, elismertségét számos hazai és külföldi társasági tagság és kitüntetés. Közülük a fontosabbak: Deutsche Gesellschaft für Pathologie (1929-), Magyar Patológusok Társasága (1931-, 1947-től elnök), Magyar Élettani Társaság (1932-), Société Anatomique de Paris (1933-), Nemzetközi Geográfiai Patológiai Társaság (1937-), The Royal Society of Medicine (1958-tól társult tag), Vereinigung Deutscher Neuropathologen und Neuroanatomen (1964-től levelező tag), Szovjet Patológusok Társasága (1966-tól tb. tag), Igazságügyi Orvosi Tanács, International Academy of Pathology (Washington), Gerontological Society (St. Louis). Emlékére a Magyar Patológusok Társasága 1982-ben emlékérmet alapított.
Kitüntetései: Magyar-Szovjet Társaság aranykoszorúja, Szocialista Munkáért Érdemérem (1954), Kossuth-díj (1955), Szegedi Orvostudományi Egyetem díszdoktora (1965), Semmelweis-emlékérem (1968), Krompecher Ödön-emlékérem (1975).
Főbb munkái: A járványos encephalitis alatt fellépő májmegbetegedésekről. Magyar Orvosi Archivum, 1925.; A cukorbetegség kórtana és kórszövettana. In: A cukorbetegség és az insulin. Bp., 1927.; A láthatatlan kórokozók. Filtrálható vírusok. Bp., 1931.; Összehasonlító vizsgálatok emberek, sertések és szarvasmarhák adenomatosus bélbolyhairól /Korpássy Bélával/. Szeged, 1935.; Die unsichtbaren Krankheitserrager, Filtrierbare Vira. Berlin, 1935.; Warzen, Papillome und Krebs /Korpássy Bélával/. Bp.–Leipzig, 1936.; Az érelmeszesedés megelőzése. Szeged, 1939.; Die Erkrankungen der weissen Substanz des Gehirns und des Rückenmarckes. Leipzig, 1940.; Az artherosclerosis. Debrecen, 1940.; A gyomorfekély kóroktana. Akadémiai székfoglaló is. /Elhangzott: 1941. febr. 17./, In: Matematikai és Term.tud. Értesítő, 1941.; Kórbonctan 1. Általános rész. Bp., 1948, 1962; Kórbonctan 2. Részletes rész. Bp., 1952, 1961.; Az érelmeszesedés. Akadémiai székfoglaló. /Elhangzott: 1949. máj. 2./; Lungenkarzinom und Lungenadenom. Bp., 1957; 2. kiad. 1959., magyarul: Tüdőrák és tüdőadenoma, Bp., 1960.; Elastase és artherosclerosis. Akadémiai székfoglaló is. /Elhangzott: 1958. ápr. 29./, MTA Biol. és Orv. Tud. Oszt. Közl., 1958.; Pemphigus és idegrendszer. Akadémiai székfoglaló. /Elhangzott: 1973. nov. 23./.
Nyughelye: Budapest, Farkasréti temető 26-1/0/0/4.
