Semmelweis Egyetem IV. évfolyam 11. szám, 2003. október 17.
Beszélgetés Réthelyi Miklóssal, az egyetem korábbi rektorával
Van-e illetékesebb fenti témában gondolatait kifejteni, mint az, aki a rendszerváltást közvetlen követően, az első szabad rektor választáson az egyetem irányítására kapott megbízást és ezen feladatát két periódusban, 1991 és 1995 között gyakorolta. A Semmelweis Egyetem Baráti Körének szeptemberi összejövetelén lelkes hallgatóság előtt tárultak fel e gondolatok, melyek – úgy gondoltuk, szélesebb nyilvánosságot érdemelnek, ezért lapunk részéről felkértük Réthelyi professzort, hogy néhány kérdés keretében ossza meg tapasztalatait olvasóinkkal.
– Az idén 235. tanévét kezdő Semmelweis Egyetem világhírű felsőoktatási intézmény. Az oktatás minden év őszén újra kezdődik anélkül, hogy ezt külön el kellene határozni. Ez a monoton ismétlődés egyfajta folytonosságot biztosít, de a kihívások komolyan vevése nélkül rövid idő alatt a teljes elszürküléshez vezetne. Az elmúlt évezred utolsó évtizedének néhány évét az egyetem vezetőjeként éltem át, a kihívásokat közelről láttam, megoldásukon munkatársaimmal együtt dolgoztam.
– Kihívás! Szép megfogalmazás. Feladatok, melyek sikeres elvégzése közelebb visz a célhoz. Lássunk néhányat ezekből a kihívásokból.
– A SOTE korábban is, és az integrációt követően is szakegyetem volt, és az is maradt ennek előnyeivel és hátrányaival. Az orvos-és egészségtudományokat oktató szakegyetem előnye, hogy a klinikai képző helyek gondosan integrálhatók a szervezet egészébe. Hátránya – éppen ennek következtében – a felügyelet bizonytalansága. Voltak idők, amikor mind az egészségügyi, mind az oktatási tárca készséggel fordult az egyetem felé. Lehetnek, és elő is fordultak olyan alkalmak, amikor súlyos, jelentős kérdésben egyik tárcára sem lehet komolyan számítani. Talán jobb lett volna, ha az integrációt követő klinikai tömb kiválásnak az egyetemre néző súlyosan előnytelen anyagi következményét kompenzáló határozatot nem két, hanem csak egy miniszter írta volna alá. Az, akinek megvolt a lehetősége, hogy ezt a határozatot komolyan is vegye.
– Hogyan látja az integráció kérdését egyetemünk vonatkozásában? 2000 januárjában, hosszú vajúdás után megvalósult, de ma is sok nyugtalanság uralkodik körülötte.
– Nagy kihívás volt az egyetemi integráció. Éveken keresztül csak tárgyaltunk különböző partnerekkel, számos felsőoktatási fejlesztési pályázatból zártuk ki magunkat, mivel nem vettünk részt sokáig semmilyen integrációs körben. A végül is megvalósult integráció a Haynal Imre Egyetemmel és a TF-fel megadta volna arra a lehetőséget, hogy létrejöjjön a stockholmi Karolinska Institut közép-európai mása. Sajnos nem sikerült, elment az egyetem a kihívás mellett.
– Hallhatnánk a rendszerváltást követő úgynevezett hősi korszakról a legilletékesebbtől?
– A rendszerváltás nehezen indult a SOTE-n, végül a Hallgatói Önkormányzat türelme fogyott el, és összehívták a rendszerváltó oktatói értekezletet. Az egyetem Szervezeti és Működési Szabályzatának a kidolgozásában, majd elfogadásában, vagyis az alkotmányozásban a Hallgatói Önkormányzatnak a Magyar Orvosi Kamara mellett, oroszlánrésze volt. A hallgatók, egyharmados részaránnyal és megfelelő önkritikával meghatározó szenátorai voltak az egyetem vezető testületének, a Szenátusnak. Nyilvánvaló, hogy a hallgatóink elsősorban a szakmai ismeretek megtanulásért és a diplomáért jönnek az egyetemre, de folyamatos kihívás, hogy a közéletben is részt venni kívánó hallgatóink frissessége, lendülete az egyetem javára kamatozzon.
Professzionalista intézmény
A Mintzbergi rendszerben az egyetem mint oktató és mint gyógyító intézmény egyaránt a professzionalista bürokrata szervezetek csoportjába tartozik. Bürokrata, mert működése leírható és professzionalista, mert a szervezetre jellemző munkát végzők magasan képzett, önállóan dolgozó professzionalisták (profik). Kiválasztásuk, a munkájukhoz szükséges autonómia és megfelelő segéderők biztosítása az intézmény feladata. Komoly kihívás egyetemünk többszörösen összetett szerkezetének leírása, és az optimális működést biztosító szerkezet megtalálása és megvalósítása. Külön nehézséget jelent a munkafolyamatokat szervező menedzserek helyének a megtalálása a professzionalista bürokrata szervezetekben, mert akik oktatnak és gyógyítanak, tudják, mit miért tesznek, nem szorulnak a szakmán kívülről érkező instrukcióra.
Mission statement
Az egyetem célját tekintve közhasznú, nem nyereség (profit) célzatú intézmény. Ha nem a profit nagysága, akkor mi jelenti az eredményes működést? – tehetjük fel a kérdést. A válasz a tartalmas küldetés nyilatkozat, és annak maradéktalan megvalósítása. Maga a küldetés nyilatkozat (mission statement) ismeretlen fogalom volt korábban Magyarországon, még ma sem nyert általános elismerést. Az egyetemen a jó működés egyik lényeges eleme lehetne a rendszeresen összegyűjtött és értékelt hallgatói vélemények az oktatásról és az oktatókról, a betegelégedettségi adatok, és nem utolsó sorban az oktatók, kutatók, gyógyítók elégedettsége az egyetem által biztosított lehetőségek között. Egyetemünk büszkesége az idegen nyelveken folyó oktatás. Folyamatos kihívás, hogy jó képességű hallgatók érkezzenek külföldről, és hogy az oktatás a kezdeti „partizánakcióból” minden részletében része legyen az intézmény stratégiájának, azaz egyértelműen látni lehessen, hogy minek az árán mit nyer az egyetem.
Információáramlás
Pusztán a fizikai tagoltsága révén is állandó kihívást jelent az egyetemen a hírek megfelelő forgalma, terjesztése, célba juttatása. A professzori teákon – a Délibáb-szállóban – az egyetem és a karok vezetői szólhattak az egyetemet érintő aktuális eseményekről. Az összejöveteleken a professzorok mellett az egyetem gazdasági és adminisztratív vezetői is ott voltak, velük is el lehetett intézni kisebb ügyeket. Az 1992 és 1995 között négyszer megrendezett januári kihelyezett és kibővített egyetemi tanácsüléseken nyugodt körülmények között tudtunk az egyetem dolgaival foglalkozni. A hírek terjesztését szolgálta a havonta megjelenő HÍRLEVÉL is. Az egyetemnek mint oktató intézménynek a legnagyobb kihívás a diploma értéke. A frissen végzett fogorvosok, gyógyszerészek, testnevelő tanárok, egészségügyi szakdolgozók – úgy tűnik – megkapják mindazt az elméleti és gyakorlati ismeretet, amely az elhelyezkedéshez szükséges. Az igazi kihívás az orvosképzés és szakképzés módszeres részekre szedése, értékelése és összerakása. Az elmúlt évek ad hoc curriculum módosításai nem mentik fel a kart és az egyetemet az átgondolt munka elkezdése alól.
– Köszönöm a beszélgetést! A Semmelweis Egyetem presztízsét Európában és az egész világon a jövőben is a minőségi képzésnek kell biztosítania.
Dr. Donáth Tibor
2003.09.24.