Korábban írtunk a 2019-ben Budapesten megrendezett balassagyarmati diákoknak tartott jutalomtáborról, ahol a legjobb teljesítményt elért diákok Budapestre a Semmelweis Egyetemre látogathattak. Ez a tábor azonban a második ilyen tábor volt és most egy rövid összefoglaló is előkerült az első Semmelweis Jutalomtáborról. Ezek a sorok még 2018-ból származnak, amikor a BEP még csak a szárnyait bontogatta és folyamatosan igyekezett egy megbízható, felelős koncepciót kialakítani. A szerepkörök azóta változtak, a csapat is bővült, de a személélet változatlan, egy egészségtudatosabb fiatalságért küzdünk.
Balassagarmati Egészségnevelő Program – Semmelweis Jutalomtábor
Mire elég három nap? Egyesek szerint bőven elég. Mások azt mondják, éppenhogy megfelel. És van olyan is, akinek három napot semmire sem lehet kihasználni. De akkor kinek hihetünk, ha feltesszük ezt a kérdést?
Azért kezdtem így a beszámolómat, hogy az Olvasó is elgondolkodhasson, neki vajon mihez lenne elegendő vagy éppen túl kevés három röpke nap. És azért pont három, mert ennyi napot kapott a balassagyarmati gimnazisták egy kis csoportja Budapesten a Semmelweis Egyetemtől jutalmul az egész éves igyekezetéért.
Már egy korábbi cikkben beszámoltam a Semmelweis Egyetem és a Budapesti Orvostanhallgatók Egyesülete által szervezett programjáról, amit 5 gyarmati gimnáziumban végeztek a kilencedik osztályosok körében azzal a céllal, hogy egészségtudatos életre neveljenek minket. Nos, az előző év munkája meghozta a gyümölcsét, ugyanis azok a tanulók (köztük én is), akik „kitartásukkal, szorgalmukkal, valamint aktivitásukkal a legjobb eredményt érték el és kitűntek társaik közül” (legalábbis az egyetem weboldalán olvasható bejegyzésben így neveztek meg minket, de hogy ebből mi igaz… J), a fővárosba hívtak meg minket egy pár napos jutalomtáborba, ami augusztus 20-22 között zajlott le.
Ez a tábor elég váratlanul ért minket, ugyanis a program során említettek a hallgatókból álló csapatkapitányaink egy nagyobb meglepetést az ügyesebbnek bizonyuló tanulók részére, de a meglepetés kilétét csupán a záró „órán”, év végén tudhattuk meg. Kísérőink, és egyben mentoraink is, Major Dávid (a BOE elnökhelyettese) és Nagy Alexandra (gazdasági elnökhelyettes) voltak, illetve még pár egyetemista, akikkel ugyan úgy, ahogy egymással, egész jól összekovácsolódtunk a tábor alatt – nos, ehhez elegendő volt a három nap.
Az első nap az utazással és az ismerkedéssel telt el az este pedig a hagyományos augusztus huszadikai tűzijáték megtekintésével, de másnap beindultak az események. Az egyetem főépületébe ellátogatva meghallgathattunk a kifejezetten a mi kedvünkért megtartott előadást, aminek keretein belül a mikroszkóp, a röntgen és az egyéb, kutatáshoz használ eszközök működését figyelhettük meg. Például, egy békacsontvázat egy hallgatói rt géppel megröntgenezhettünk, majd átsétálva a képalkotó laborba az úgynevezett rtg-CT használatáról hallhattunk egy részletes előadást.
Kellermayer Miklós professzor úrral is megismerkedhettünk, aki az atomi erő mikroszkóp teremben vezetett körbe minket, ahol eléggé rácsodálkoztunk a fibroblastokról készített nagy felbontású felvételekre. Ezután Monori-Kiss Annával, aki kutatóként és oktatóként egyaránt tevékenykedik, egy sokkal interaktívabb foglalkozáson vehettünk részt, ami minden bizonnyal az egész csapat kedvenc részévé avanzsálódott: kipróbálhattuk az EKG-t egymáson és magunkon is, valamint megtanultuk értékelni is az eredményt, de ezen kívül a reflexeinket is megvizsgálhattuk, és sok érdekességet megtudhattunk a szívünk működéséről és tevékenységéről – és persze arról is, hogy egy igen szőrös mellkasról milyen fájdalmas leszedni a „tappancsokat”, továbbá azt, hogy akármilyen erősen ütheted valaki térdét, akkor sem fog a reflexe reakciót mutatni, maximum pár órával később kék-zöld foltok jelennek meg a területen.
Dr. Hunyady László dékán úr is meglátogatott minket a nap folyamán, akivel az Élettani Intézet könyvtárában teljesen kötetlenül beszélgethettünk, ami kellemes meglepetésként ért bennünket. Érdeklődött felőlünk, a jövőképünkről, és mondott pár szót és érdekességet az orvosi pálya felé kacsintgató személyeknek magáról a szakmáról, ahogy az intézmény munkájáról is. Ezúttal is köszönjük a ránk szánt perceket és a szavakat!
A másik rettentő érdekes helyszín az egyetem Anatómia Múzeuma volt, ahol egy órán át képesek voltunk a vitrinek között körözni újra és újra, tanulmányozva az egészen újnak mondható, valamint a több tíz éves emberi és nem emberi darabokat.
A nap lezárásaként elhajókáztunk a Margit-szigetre, ahol egy jó kis séta után megnézhettük a zenélő szökőkutat, majd pedig a szállásra visszatérve egy kis pihenés után egy izgalmas játékba csöppentünk. Egy képzeletbeli vírust kellett kiiktatnunk, amit csak úgy érhettünk el, ha helyes válaszokat adunk és jól teljesítünk az ügyességi versenyeken, amiket kitaláltak nekünk a hallgatók.
A harmadik, és egyben utolsó napon városnézés volt betervezve, de előtte volt szerencsénk a Sziklakórházat is megtekinteni. Az időjárás egész héten, ahogy azon a napon is nekünk kedvezett, így hát jóleső napsütésben jártunk a csodaszép Mátyás-templomnál és a Halászbástyánál, körbesétáltuk a Budavári Palotát és az Oroszlános udvart, ahogyan a Várkert Bazárban is megfordultunk. Szörnyen fáradtan, mégis felejthetetlen élményekkel, jókedvűen és sok új baráttal gazdagodva indultunk haza délután.
És most ismét felidézném a nagy kérdést: mire elég három nap? Ahhoz biztosan, hogy olyan emlékeket szerezzünk, amikre több év után is mosolyogva emlékszünk vissza. Vagy esetleg arra, hogy ha az ez alatt megismert új arcokkal összefutunk az utcán, egy köszönés vagy pár szó nélkül ne menjünk el egymás mellett. Nekünk erre a célra tökéltesen megfelelt ez a három nap. Mégis, a hazafelé tartó úton, miközben mindenkit hatalmába kerített a néma kimerültség, azt kívántuk, bárcsak még ugyanennyit maradhatnánk. Mind a társaság, mind a hangulat, ami végig ott volt köztünk, mind a programok olyan hatással lettek ránk, ami a szürke hétköznapokból kiszakítva mintha elrepített volna egy teljesen más bolygóra.
Ezúttal is szeretnék köszönetet mondani az egyetemistáknak, hogy ott voltak velünk és biztosították a jó hangulatot, az előadóknak, akik színessé és érdekessé tették számunkra az orvosi szakma minden ágát, valamint az egyetemnek és az összes többi szervezőnek, köztük a BOE-nak, hogy egyáltalán ott lehettünk! Köszönjük a sok szép emléket és hasznos tanácsot, amik már az életünk részévé váltak!